Mhm, ühüm, aha, öhö…

A Nyelv és Tudomány oldalán ismét egy érdekes kérdésre bukkantam… Egyik olvasó érdeklődött ilyenformán:

„Van a helyeslésnek az a nem túl udvarias módja, amikor egy rövid mély és egy hosszabb magasabb hangot hallatunk egymást után, írásban »mhm«-nek, »ühüm«-nek, »aha«-nak, esetleg „öhő«-nek próbálják írni. Hasonló módon a tagadó párja: egy rövid magasabb hangot egy hosszabb mélyebb követ. Ennek nem ismerem az írott változatát. Érdekességeik, hogy se magánhangzót, se mássalhangzót nem ejtünk ki, csak 2 hang követi egymást. Lehet sejteni ennek az eredetét? Más nyelvekben is előfordulnak ilyenek?”

Először már az is erősen kérdéses, hogy valóban nyelvi jelenségekről van-e szó. A tipikus nyelvi jeleket, így a szavakat ugyanis olyan hangelemekre tudjuk bontani, melyeket betűknek tudunk megfeleltetni, tehát le tudjuk írni őket. Ha egy hangjelenséget nem tudunk leírni, vagy többféleképpen is leírhatunk, akkor nyilvánvalóan nem nyelvi jelről van szó. (Természetesen ez a megállapítás csak azért lehet igaz, mert a magyar írás alapvetően hangjelölő.) Mint olvasónk meg is jegyzi, „se magánhangzót, se mássalhangzót nem ejtünk ki” – semmi okunk tehát, hogy nyelvi jeleknek tartsuk őket.

Ebből a tényből az is következik, hogy az ilyen elemek történetét is meglehetősen nehéz felderíteni. Hiszen ha korábban fel is jegyeztek ilyeneket, abból nem derül ki, hogy pontosan hogyan is hangzottak. Az ilyen elemeknél – beszédhangok híján – elsősorban a dallamuk és a ritmusuk hordoz információt, tehát leginkább a kottaszerű lejegyzésekre támaszkodhatnánk. Nem véletlen, hogy olvasónk kérdésében szükségesnek tartja a dallamot is jellemezni. A hangfelvételek korában természetesen már követhetővé válik az ilyen elemek történetének (vagy földrajzi megoszlásának) vizsgálata, de ilyen kutatásról egyelőre nem tudunk.

A fentiekből az is következik, hogy nem igazán tudunk arról beszélni, hogy milyen hasonló elemek vannak más nyelvekben. Ugyanakkor vannak olyan nyelven kívüli jelenségek, melyek általában azonos nyelven beszélő közösséghez kötődnek. Így például Magyarországon is közismertnek tekinthető, hogy a bolgárok „fordítva” bólogatnak: amit ők igennek szánnak, azt mi nemnek értjük, amit nemnek, azt meg igennek. Természetesen nem állíthatjuk, hogy ezek a fejmozdulatok a bolgár nyelv részei, de nem is függetlenek tőle. Még inkább így van ez a hanggesztusokkal, melyek szervesen illeszkednek a beszéddallamba: nem is csoda, ha olvasónk nyelvi elemeknek gondolja őket.

Az eredeti adás 2019. április 16-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.