Román hatás a magyar kifejezésekben

Bár a Szóköz igyekszik mindig új s új témákkal jelentkezni, a mindennapok emlékeztetnek: ez esetben is ismétlés a tudás anyja. Így most egy korábbi témával foglalkozom újra, hiszen ebben a nyelvhelyességi esetben a megértést is nehezítheti a nem helyénvaló közlés.

Az elmúlt hetekben a rádió egyik vendége beszélt, mikor felkaptam a fejem, ugyanis ezt hallottam: „megkérdezték, ha nem akarok ezzel foglalkozni…”. Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen folytatást várna: akkor mégis mivel foglalkoznék? De a hallott mondat nem így folytatódott, és majdnem egy percnyi információt veszítettem el a beszélgetésből, míg megfejteni próbáltam a mondatot.

A jelenség, amivel itt találkozhattunk (mint oly sokszor a mindennapok során), egy romanizmus, vagyis román nyelvi hatás. A nem tudom, ha és hasonló szerkezetek a nu ştiu, dacă tükörfordítása, és bár maga a jelenség az univerzális nyelvtan által megengedett, tehát más nyelvekben is felfedezhető, ajánlott a magyar nyelvben otthonosabban hangzó formákat előnyben részesíteni, főként, ha kiemelt helyzetben, nagyobb nyilvánosság előtt beszélünk. Nem csupán önmagában azért, mert ez magyarosabb, hanem mert ilyen félreértésekhez vezethet, mint a fenti. A ha a magyarban feltételes kötőszó, azaz ha valaki ezzel kezd egy mondatot, utána egy akkorral bevezetett mondatra számítunk. Ha nem ezt kapjuk, mint a kezdeti példában („megkérdezték, ha nem akarok ezzel foglalkozni, és igent mondtam”), akkor az agyunk „leragad”, hogy feldolgozza az információt, és kitalálja, vajon mit is szeretett volna az illető mondani. Ez személyes társalgásban még elmegy, de nyilvános beszédben mindenképpen kerüljük, hiszen a hallgatóság így nem tudja követni a mondandónkat.

A fenti példát tehát így lett volna szerencsés mondani: „megkérdeztek, hogy nem akarok-e ezzel foglalkozni”, s így már jöhet az „és igent mondtam” folytatás.

Az eredeti adás 2019. május 2-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.