Rokonsági terminusok

A magyar nyelvterületen május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját, ez idén május 5-re* esik.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját. Ilyenkor általában nemcsak az édesanyákat köszöntjük, hanem a nagymamákat is – s bár ez teljesen természetes, hiszen a nagymamák éppúgy édesanyák is, nyelvileg is érthető, hiszen a két személy megnevezésére van egy közös szó: mama.

A rokonsági terminusok kérdése mindig népszerű volt a nyelvészek körében, hiszen gyakran nagyon ősiek, ezért fontos szerepük lehet a nyelvek rokonságának feltárásában – még akkor is, ha nagyon óvatosan is kell kezelni őket, hiszen jövevényszavak és hangutánzó szavak is vannak közöttük. A rokonsági terminusok azonban nem csak a nyelvészeket, hanem a laikusokat is fokozottan érdeklik. Ennek részben az lehet az oka, hogy a leghétköznapibb kifejezések közé tartoznak, másfelől viszont erős érzelmi töltések is kapcsolódhatnak hozzájuk.

Az viszonylag közismert tény, hogy a mama szó a világ sok nyelvében jelent ’anyá’-t. Ennek számos oka közül az egyik legfontosabb, hogy a ma, pa, ba szótagok tekinthetőek a legegyszerűbbnek képzés szempontjából: ezek képzése zárt ajkakkal indul, a magánhangzóelemük meg a legegyszerűbb (mondhatnánk azt is, hogy csupán „tátott száj”). Ezek a szavak nem mindig azt a jelentést kapják, amit a magyar alapján gondolnánk. A Wiktionaryből például megtudhatjuk, hogy bizonyos ausztráliai nyelvekben éppen ’apa’ vagy ’apai nagybácsi’ a jelentése a mamának. Sőt, az is kiderül, hogy a török gyereknyelvben a mama ’étel’ jelentésű – ha analógiát keresünk, gondoljunk csak a magyar papira!

A Történeti Etimológiai Szótár szerint a magyar mama gyereknyelvi eredetű (tehát nem jövevényszó), ’anya’ jelentésben először a 16. században, ’nagyanya, öregasszony’ jelentésben 1815-ben adatolt először. Maguk a nagyanya, öreganya stb. kifejezések is azt a gyanút ébresztik, hogy az anya (ill. hasonlóan az apa) szót korábban szélesebb értelemben, tehát akár a nagyszülőre is használták.

A mama, papa kiszorulása a ’szülő’ jelentésből feltehetően azzal magyarázható, hogy a magyarban a szülők jelölésére, megszólítására számtalan más szóalak is van hasonló stílusértékben: anya/apa, anyu/apu, anyuka/apuka, anyuci/apuci stb. Ez „feleslegessé”, de legalábbis ritkábbá tette a mama, papa használatát ’szülő’ jelentésben, így ezek egyre inkább a nagyszülőre foglalódtak le. Erdélyben ugyanakkor a románnal való hasonlóság miatt is kerüljük, bár az ugye egyértelmű, hogy a József Attila-féle mama teljesen más, mint a mámá.

*Az eredeti adás 2019. május 6-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.