Grétsy: Ki lett – mivé?

Barátaimat, családomat sokszor azzal „bosszantom”, hogy mindet félreértek, ami félreérthető. Azaz ez nem igaz, én pont azt értem, amit mondtak, csak ez sokszor nem az, amit szerettek volna mondani. Ezt okozhatha hangsúly, ragozás, mondatszerkezet, szórend… Természetesen ilyenkor is ki lehet találni, hogy mit akart volna mondani a beszélő, de, amint már sokszor említettem: amíg dekódolunk, értékes másodperceket veszítünk a közlésből. Olvasáskor nyilván van időnk elmélázni a látottakon – amint tette ezt Grétsy László is, őt idézem a továbbiakban.

Egyik országos napilapunkban bukkantam a következő cikkcímre: „Nyelvész lett az új kormányfő”. Nocsak! – kaptam föl a fejemet. Még a legfőbb méltóságok közt is akadnak olyanok, akiknek ezernyi teendők mellett arra is marad idejük, hogy nyelvésszé képeznék magukat? Mivel mind a büszkeségtől, mind a kíváncsiságtól dagadt a keblem e cím láttán, azonnal olvasni is kezdtem a szóban forgó kiválóság fényképével is ékesített írást. A cikk így kezdődött:

„Új miniszterelnököt nevezett ki Mahmud Abbas palesztin elnök. Rámi Hamdállah 55 éves nyelvészprofesszor, egyetemi rektor (képünkön) veszi át Szalam Fajjad közgazdász helyét.”

Itt abbahagytam az olvasást, mert máris észrevettem, hogy a cikk írója és én, az olvasó nem egy malomban őrlünk, legalábbis eddig a pontig nem azt tettük. Egy kis nyelvészeti kerülővel kezdve mondókámat máris elmondom, miért.

Nyelvünkben a határozott névelő, vagyis az a és az névelőkön kívül határozatlan névelő is van, az egy, s nem is mindig könnyű eldönteni, hogy egy adott szövegkörnyezetben van-e szükség az egy névelőre vagy nincs. Nincs okunk például Arany Jánost hibáztatni, amiért A világ című versében ezt írta: „A világ egy kopott szekér” (tehát kitette az egy névelőt), de Adyt sem, aki A vár fehér asszonya című verset így kezdte: „A lelkem ódon, babonás vár” (azaz nem így: „…egy ódon babonás vár”).

Az egy névelő használatának számos csínját-bínját itt nem részletezhetem, de egy bennünket éppen most érdeklő, fontos sajátosságát meg tudjuk tárgyalni. Ha ugyanis mondhatunk arról szól, hogy valaki valamivé lett, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy van-e a mondat élén határozatlan névelő vagy nincs. Csupán szemléltetésül itt van pl. ez a mondat: Hajléktalan lett az utcai harcosok versenyének győztese.

Ez a mondat helyes, de csak akkor, ha azt akarja jelenteni, hogy az a személy, aki valamikor megnyerte az utcai harcosok versenyét, hajléktalanná lett. Ha azonban olyan valakire utal, aki hajléktalan létére is képes volt megnyerni ezt a versenyt – micsoda különbség! –, akkor bizony félrevezető ez a mondat. Akkor a helyes változat ez: Egy hajléktalan lett az utcai harcosok versenyének győztese.

E kis példamondat elemzése után visszatérhetünk a napilapból idézett címhez, de most már kérdés formájában: Nyelvész lett az új kormányfő? A válaszunk: nem, hiszen már nyelvészprofesszor volt, amikor miniszterelnökké választották. Akkor most tegyük fel a kérdést ekképpen: Egy nyelvész lett az új kormányfő? Erre a kérdésre már bátran válaszolhatunk, így: igen, egy nyelvész. De olyan nyelvész, aki mostantól már miniszterelnök is.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 185-186. old.

Az eredeti adás 2019. június 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.