Gyerek és kutya

Közismert dolog, minden amatőr fotós is tudja, hogy nemcsak a családi képeknek, hanem még a reklámoknak is, ha nem is elengedhetetlen, de a reklámszakemberek által nagyon is fontosnak tartott szereplője a gyerek is, meg a kutya is. Ennek tudatában elhatároztam, hogy én ezúttal egy kis cikkben nyelvészként vizsgálom meg ezt a „gyerek és kutya”-témát. – kezdi Grétsy László azt a kis szösszenetét, amelyet mára, egy nappal a nemzetközi gyermeknap* előttre választottam.

Mindenekelőtt fölteszek egy kérdést. Vajon olvasóim szerint az iménti bekezdésben a gyerek helyett a gyermek, a kutya helyett pedig az eb szót is használhattam volna? Az a gyanúm, csaknem mindnyájan úgy érzik, hogy bár a gyerek helyett gyermeket, a kutya helyett pedig ebet is írhatnék, ebben a szövegösszefüggésben furcsa lenne ezt a formát használni: gyermek és eb.

Pedig a tények engem igazolnak, hiszen a Canis familiaris mint állatfajta megjelölhető mind a kutya, mind az eb szóval, s voltaképpen a gyerek és a gyermek jelentése is azonos. De ha egy kicsit belegondolunk, mégis észreveszünk bizonyos különbségeket.

Kezdjük a gyerekkel! Már az is eltérés, hogy a Dunántúlon a gyerek forma sokkal gyakoribb, mint a keleti részeken. A mindennapi beszélt nyelvben – a nyelvjárási eltéréseket most figyelmen kívül hagyva – a gyerek az elterjedtebb, egyúttal pedig egy kissé bizalmasabb hangulatú a gyermeknél. Bizonyos összetételekben szinte csak ez él, pl. fenegyerek, cigánygyerek, cseregyerek, csodagyerek. Más összetételben vagylagos a használat. Egyaránt jó: gyer(m)ekszereplő, gyer(m)ekruha, gyer(m)ekméret, gyer(m)ekparadicsom. Ám orvosi, egészségügyi kifejezésekben és bizonyos származékokban inkább, sőt olykor csakis az m-es forma járatos: gyermekbénulás, gyermekáldás, gyermekbíróság, gyermekmegőrző. A ’komolytalan’ jelentésű gyermeteg nem lehet meg m nélkül, s a pitypang neve is gyermekláncfű. Máskor meg különbségek vannak. Más a gyermekes ’akinek gyermeke van’ és a gyerekes ’felnőtthöz nem illően viselkedő’, s ugyancsak nem keverhető össze a gyermekjáték és a gyerekjáték, főleg ebben a mondásban „Ez nekem gyerekjáték!”

Következzék a kutya! Az eb napjainkban hivatalos, választékos. Régen épp az eb volt a megszokottabb. Ez a magyarázata, hogy száznál is több ebes szólásunk, közmondásunk van, és sok közülük ma is él, pl. ebek harmincadjára kerül, ebcsont beforr stb. Lényeges továbbá, hogy a hivatalos nyelv ma is őrzi az eb szót: ebadó, ebrendelet, ebtenyésztő stb.

Összegzésül: mindkét esetben mind a két változat hasznos eleme nyelvünknek, de szívünkhöz manapság a gyerek és kutya s ennek kedveskedő kutyus formája el közelebb.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 184-185. old.

*Az eredeti adás 2019. május 31-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.