„Belölle” és „nálla”

Sokaknak okoz gondot a kettős hangzós szavak leírása, annál is inkább, mivel ez sok esetben nem egyezik a kiejtéssel: néha egy betűvel írunk valamit, amit kettővel ejtünk, vagy fordítva, hosszan, kettővel írjuk, de röviden ejtjük. Bár mindkét esetről volt már szó korábban, nem lehet elégszer elmondani. Mai rovatunkban elsősorban azokra a szavakra hívnám fel a figyelmet leginkább, ahol az l, ritkább esetben a t duplázódik tájnyelvi vagy tájnyelvies kiejtésben, s ez tükröződik az írásban is, holott ott egyáltalán nem kellene.

Igen elterjedt a szőlő helyett a szöllő, tőle helyett a tölle, nála helyett a nálla, belőle helyett a belölle, múlik helyett mullik, telik helyett tellik alak. Irodalmi vagy köznyelvben kiejtésben sem helyénvaló a kettőzött l-es forma, bár saját környezetünkben, anyanyelvjárásunkban valószínűleg senki fülét nem bántja. Írásban azonban mindig vigyázzunk, hogy egy l-el és adott esetben hosszú ő-vel, ú-val írjuk. Megjegyezném, hogy a telik semmilyen formában nem írandó két l-lel: telik az idő, nem telik rá stb.

Ugyanehhez hasonlít a füttő vagy hüttő alak is. Itt ugyanaz történik, mint az előző szavakban: a mássalhangzó előtt a hosszú magánhangzó megrövidül és a mássalhangzó kettőződik. A standard és heylesírásilag elfogadott forma: fűtő, hűtő.

A harmadik, hasonló kategóriába az utána, órakor szavak kerülnének, ezeket ugyanis sokan ejtik és írják is (hibásan) így: órakkor, utánna, holott egy k-val, illetve egy n-nel írandó.

Vannak azonban olyan szavaink is, melyeknek köznyelvi ejtése is eltér a leírttól. Az ahhoz, ehhez szavakban például csak egy, esetleg egy picikét megnyomott h-t ejtünk, de kettővel kell írnunk. Ennek oka, hogy a szó alapja az az+hoz, ez+hez ragozott mutatónévmás, melyben a z hasonult.

Hosszan ejtjük azonban például a csat, hajcsat végén a t betűt, holott, bármennyire is meglepő, ezt csak eggyel írják; ugyanezt a helyzet a kisebb szavunkkal: két s-sel, és egy közepesen hosszú b-vel ejtjük, míg leírni egy s-el (a kis-ből) és két b-vel kell (ez a középfok jele). Elcsépelt példa, de soha nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az egy számnevet vagy határozatlan névelőt is egy gy-vel írjuk, s ugyanígy a belőle képzett szavakat: együtt, egyetértés stb.

Az eredeti adás 2019. június 6-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.