Nem minden papsajt!

Néhány napja két fura, az utóbbi időben többször is használt szólásunk eredetére próbálok rábukkanni, s eleinte azt hittem, hogy nem találok megfelelő anyagot. Nos, ez csak részben igaz…

Nem tudom, fiatalabb hallgatóim ismerik-e a papsajt szót? Akár növényként, akár a nyelven keletkező kis, viszkető hólyagként ritkán használatos manapság. De vajon van-e bármelyikhez is köze a nem minden/mindig papsajt közmondásunknak?

Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című lexikona szerint a mondás jelentése: nem mindig sikerül az embernek valami, nem lehet mindig jó dolga, nem sikerülhet minden az embernek. Eredetéről azt írják: a pap sajtja szókapcsolat eredetileg a papok által különleges eljárással készített finom sajt lehetett (például trappista), amely Hadrovics László szerint később a ’jó alkalom, szerencsés eset’ átvitt értelemben volt használatos a régi magyar nyelvben.

Kézenfekvőbb magyarázatnak tűnik azonban, hogy a papsajt szó kifejezésben a papsajtmályva növényre utal, amely a mályva nemzetségébe tartozik, és amelyet régen falun gyógynövényként (gyomorfekély ellen) és főleg ínséges időkben ízletes zöldségként, salátaként is használtak. Először valószínűleg gyereknek vagy gyerekekre vonatkoztatva mondták (tréfás) figyelmeztetésként, hogy nem mindig papsajt, azaz nem lehet mindig papsajtot, csemegét enni, a rosszabb ételeket, dolgokat eseményeket is el kell fogadni. E konkrét szemléleti háttérből már könnyen levezethető a kifejezés szólásmondássá válása. Csanádi Imre Papsajt címmel 1961-ben verset is írt a növényről.

T. Litovkina Anna ugyancsak a Tinta Kiadónál megjelent Magyar közmondástár című kötete régebbi példákat is hoz, többek között Mikes Kelemen CVIII. törökországi levelét: „Azt pedig ne gondolja kéd, hogy a gazdasszony így vendégelje mindennap a gyerekeit – a már sok volna. És nem minden nap papsajtja, hanem csak akkor, a mikor kedvit akarja keresni gyermekeinek, és hogy kiki jókedvű legyen a háznál.”

Móricz Zsigmond Úri murijában már a mai formájában jelenik meg: „– Nem szeretnem ezek gyalogolni, mondom én – mondta a gazda. – De nem mindig papsajt. Most harmadéve azért küldtem ki őket szekéren, hogy most lássam a képüket, milyen fancsalian néznek, mikor a maguk lábacskáin kell kikecmeregniük.”

Ugyancsak a Magyar közmondástár rokon értelmű szólásokat is említ: derűre ború, nembánomból lesz a bánom, minden farsangnak megjön a böjtje, egy-két napi dínomnánom, százesztendős szánombánom stb.

Az eredeti adás 2019. június 7-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.