Vigyorog, mint…
Legutóbb, a nem minden / nem mindig papsajt közmondásunk eredetének kutatásakor két szólást emlegettem, amelynek keletkezésére kíváncsi voltam. Nos, a másodiknál nem jártam akkora sikerrel, T. Litovkina Anna közmondástárában egyáltalán, Bárdosi Vilmos szótárában csak egy rokon értelmű szóláshasonlatot találtam. Lássuk előbb ezt.
A nevet/vigyorog, mint a fakutya jelentése talán mindannyiunknak világos: rendszerint kellő ok nélkül, bárgyún, ostobán nevet, vigyorog.
Kemény Gábor szerint noha e szóláshasonlat Szily Kálmántól O. Nagy Gáborig egyike a legtöbbet magyarázott szólásainknak, pontos eredete még ma sincs eldöntve. Van olyan meglehetősen valószínűtlen magyarázat, amely csupán egyetlen elszigetelt szóláson alapul (mindég nevet, mint a fakutya az oltáron). Eszerint a pogány magyarok áldozati oltárának a sarkán állhatott valami fából faragott, vicsorító kutyabálvány annak szimbólumaként, hogy a jó istenségekkel szemben hatástalan a kutyába képzelt gonosz szellem erőfeszítése, fogvicsorítása, „vigyorgása”.
Más elképzelés szerint a fakutya szó fa előtagjának átvitt értelme adhatja meg a magyarázatot. A fa ugyanis számos kifejezésben előfordul negatív tulajdonságok (hallgatás, némaság, értéktelenség, hitványság, hamisság stb.) jelképeként (például fabatka, fajankó, fafejű vagy a régies hallgat mint a fa hasonlat). A fakutya így olyan kutya lehetett, amely nem ugat, csak vigyorog, ártatlannak tetteti magát, ám valójában rosszindulatú és hamis.
Megint mások úgy gondolják, hogy a fakutya fából készült tárgy, amely régen több jelentésben is használatos volt: a) ’házak oldalát a kocsik nekiütődésétől védő cölöp’; b) ’szekérkerék megkötésére szolgáló és a lejtőkön folyamatosan csikorgó kis favályú’; c) ’a bognárok cifrára festett, fából faragott cégére, amely a nevető ember szájához hasonlít’; d) ’fából készült, nyitott szájformához hasonlító sarokfogóval rendelkező csizmahúzó”. Bárdosi kihagyja, de jelenleg nem is releváns a ’szántalpakra erősített szék, amelyet két hegyes végű bot segítségével taszítva lehet a jégen hajtani’ jelentés – bár talán ezt ismerjük leinkább Weöres Sándor verséből: „Fut a havon a fakutya, / vele fut a retyerutya, / din-don diridongó.”
A felsorolt jelentések közül leginkább a ’csizmahúzó’ jelentés kapcsolható a szóláshasonlathoz. A vigyorog ige ugyanis már a régi nyelvben os azt jelentette, hogy ’száját dísztelenül széthúzva s fogait kimutatva csúnyán nevet’, így az a magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a kifejezés a mindig nyitott szájú, vagyis „vigyorgó” csizmahúzóra utal.
Kér rokon értelmű, bár kicsit enyhébb jelentésű szólásunk közül az egyik volt az, amelyik ezt a rovatot útjára indította – azonban egyiket sem találtam lexikonaimban. A bárgyún, ostobán (de nem rosszindulatúan) nevető emberre mondjuk, hogy vigyorog, mint a tejbetök. Eredetére nem bukkantam rá, de legalább megtudtam, hogy a tejbetök egy tökfőzelékféle. Amely kb. éppannyira tud vigyorogni, mint a vadalma – ugyanis azonos jelentéssel ezt is használjuk: vigyorog, mosolyog, bazsalyog mint a vadalma. Ehhez a szóláshoz valamilyen kényszeredett mosoly képe is társul, talán azért, mert aki a fanyar vadalmába beleharap, nem tud őszintén mosolyogni.
Az eredeti adás 2019. június 10-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.