Mit csinál a pályakezdő munkanélküli?
Ha vannak pályakezdő orvosok, tanárok, aki éppen a pályájuk elején állnak, éppencsak hogy elkezdtekl dolgozni, akkor mit csinál a pályakezdő munkanélküli? Épp elkezd munkanélküli lenni? Grétsy László is valami effélét boncolgatott cikkében, őt idézem.
(…) a híradóban a következő mondat részlet ütötte meg, a fülemet: „…több mint hétezer pályakezdő munkanélküli juthat munkához”. Mivel én ennek éppen a fordítottját mondtam volna, vagyis a pályakezdő munkanélküli helyett ezt: munka nélküli pályakezdő, kíváncsi lettem rá, hogy vajon másoknál, máshol is előfordul-e ez a formula. Rákattintottam az internetre, s rá kellett döbbennem: bizony, így van. (…)
Ezek után most már az is érdekelni kezdett, hogy az általam helyesnek érzett forma is szerepel-e a közhasználatban. Nagy örömömre igen, bár kevesebbszer, mint a másik. (…)
Látva ezt a kavalkádot nem mondhatom azt, hogy ez vagy az a forma rossz, hibás, hiszen mindenki a legjobb tudása szerint fogalmaz, és ezt tisztelni kell, de azért elmondom, hogy engem miért lepett meg a pályakezdő munkanélküliek forma. Azért, mert az ilyen féle jelzős kifejezésekben a nagyobb szerep általában a második tagra, a jelzett szóra hárul. A piros alma kifejezésben a piros szó sem fölösleges, ám mégis az alma a fontosabb, mert abból tudjuk meg, hogy miről is van szó valójában. Ha egy műsorvezetőnek „mennyei bankját” emlegetjük, bármennyire is szinte az egekbe emeljük a mennyei szóval, a tény, mégis az marad, hogy amire utalunk, az nem más, mint nyelvbotlás, baklövés, baki.
Szakasztott így vagyunk az idézett példákkal is. Mindegyikben pályakezdőkről van szó, tehát olyan emberekről, akiknek van olyan foglalkozásuk, hivatásuk, képesítésük, amely pályájuk megkezdésére alkalmassá tette őket, csak éppen nincs módjuk Ezt a tevékenységüket megkezdeni, mert nem kaptak rá lehetőséget. Ők tehát nem munkanélküliek, mert a munkanélküliség nem életpálya. Ők pályakezdők, mégpedig balszerencséjükre állást nem találó, munka nélküli pályakezdők.
Tudom, a két kifejezésforma között nem könnyű eligazodni, de jó tudni, hogy a jelzett szó, a lényeg a mi nyelvünkben általában hátul van (…).
Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017., 177-178. old.
Az eredeti adás 2019. június 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.