Gyerekes szülők

Jónéhány héttel ezelőtt hívta fel a figyelmem egyik kollegám egy nem helytelen, mégis fura, félreérthető, e legalább is megmosolyogtató kifejezésre. A megszólaló ’gyerekes szülők’-ről beszélt, amelyik kifejezés két szempontból is érdekes. De lássuk előbb, mint mond a Nyelvművelő Kéziszótár magáról a gyerek – gyermek párosról.

Jelentésben alapvetően nincs különbség a két szó között. A beszélt nyelv inkább a gyerek változatot használja (hogy vannak a gyerekek?), az írott nyelv, különösen a hivatali, a tudományos és a sajtónyelv szinte kizárólag a gyermek-et (gyermekbútor, gyermekbetegség, gyermekhalandóság, a XX. század gyermeke). Így ez utóbbi forma kissé választékossá vált. A szótár szerint a kelet-magyarországi és az erdélyi táji köznyelvben azonban inkább a gyermek használatos, ezért ez ott nem választékos, hanem semlegesen köznyelvi.

A fenti stíluskülönbség határozza meg, hogy a kisgyerek v. a kisgyermek, a gyerekcipőben v. a gyermekcipőben (jár vmi) stb. változatot választjuk-e. A gyermekes ’olyan (személy), akinek gyermeke van’ melléknév azonban nem cserélhető fel a gyerekes, azaz ’éretlen’ szóval, s más a gyermekjáték ’gyermeknek való játék’, mint a gyerekjáték ’olyan dolog, amit nagyon könnyű elvégezni’.

Nos, már ebből is látszik, hogy az említett példában (mivel ismerem a szövegkörnyezetet, biztosan tudom, hogy) a beszélő nem gyerekes, hanem gyermekes szülőkről akart beszélni. Ha ugyanis gyerekes szülőket emleget, akkor olyanokról beszél, akik gyerekeken, éretlenül, bolondosan viselkednek. Azonban a gyermekes szülők, bár helyes, ilyen formában redundancia, fölösleges szóismétlés, hiszen nyilvánvaló, hogy szülő csak akkor lehet valaki, ha gyermeke van. Elegendő lett volna a szülők szót használni.

Más kérdés, ha esetleg kisgyerekes avagy kisgyermekes szülőkről van szó: itt ugyanis fontos megkülönböztetni ezeket a szülőket azoktól, akiknek nagyobb, esetleg már felnőtt gyermekük van.

Az eredeti adás 2019. június 25-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.