Igekötők 3. – be
Pár éve nagy feltűnést keltett egy ősi igekötő hirtelen felívelő karrierje. A be igekötő egyszerre terjedni kezdett, olyan új alakokat képezve, mint például a behisztizik, bekómál, bealszik. Sokan foglalkoztak a jelenséggel; az új alakok funkcióját Nádasdy Ádám úgy határozta meg, hogy ezek az új igekötős igék azt fejezik ki, hogy az ige által jelölt esemény megkezdődik, és az, aki végzi, vagy akivel történik, abba igencsak belemerül. Eltelt 10-15 év, talán már mindenki hozzá is szokott az új alakokhoz, de az persze továbbra is kérdés, hogy ki használja ezeket és ki nem, és az sem megjósolható, hogy megmaradnak-e hosszú távon, vagy eltűnnek. A jelenség mindenesetre jól mutatja, mennyire hajlamosak a változásra az igekötők, illetve az igekötős igék.
Bár igekötők a két legközelebbi rokon nyelvben, a hantiban és a manysiban is vannak, elég valószínű, hogy az a folyamat, melynek során az eredetileg irányjelentésű elemek új, nyelvtani jelentéseket kaptak, már a magyar nyelv önálló életében zajlott le. A legkorábbi, a legtöbb igéhez leggyakrabban kapcsolódó igekötők határozószókból keletkeztek, s a térnek hat különböző, egymással párosával ellentétben álló helyét, irányát fejezték ki (ki, belé, le, felé (‘fölé’), megé (’mögé’), elé). A legkorábbi hat igekötő közül az eredetileg ’hátra, vissza’ jelentésű meg már az ómagyar korban teljesen el is veszítette eredeti irányjelentését: a mög ’valami mögött lévő terület’ főnévvel való kapcsolata (v. ö. mögött, mögé, mögül) úgy eltűnt a köztudatból, hogy több száz évvel később felfedezésnek volt tekinthető a két alak rokonságának felismerése. Eredeti irányjelentésének emlékét ma is őrzi még a megjön ige, a középmagyar szövegekből pedig példa erre a megtér ’visszatér’ vagy a megküld ’visszaküld’, pl. de nem késem sokat, megint megtérek.
Időről időre az is változhat, hogy egy-egy ige egy bizonyos jelentést melyik igekötővel kapcsolódva fejez ki. A meg esetében például sok olyan példa került elő, ahol ma már más igekötő használata általános: A Varga Istók öccse, ki a szatmári asszonyt megfosztotta (’kifosztotta’) volt…; Mindjárt úgy meglázadtak (’fellázadtak’) volt…; …megéritek (’beéritek’) mindennap két-két kappannal; Mintha forró vízzel megöntötték (’leöntötték’) volna, olyanok lettek; …annyira megkábult… (’elkábult’)
Nagyon jellegzetes változástípus, hogy egy-egy igekötős ige elveszíti eredeti, konkrét(abb) jelentését, és átvitt értelművé válik. Erre volt példa a korábban már idézett megtér, eredeti ’visszatér, megjön’ jelentésével, de ugyanígy konkrétabb jelentése volt a feltámad igének is. A támad ige legkorábbi jelentése ’útra kel’, ill. ’keletkezik’, de szintén korai adatoltságú a ’valaki ellen fellázad’ jelentése is. ’Megjelenik, keletkezik’ és ’megtámad’ jelentésre is több példa került elő.
Akit ennél részletesebben érdekelnek az igekötők változásai, vagy tudni szeretné, mi közük van mindehhez a boszorkányoknak, keresse fel a Nyelv és Tudomány honlapját.
Az eredeti adás 2019. június 27-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.