LY

Az ly-os szavak olyannyira mumusai sok iskolásnak, olyannyira kardinális kérdése helyesírásunknak, hogy melyik szavunkat írjuk ly-nal, s melyiket pontos j-vel, hogy a széphalmi A Magyar Nyelv Múzeuma még szobrot is állított neki. Magam, bevallom, szeretem az ly-t; bár van néhány olyan szó, amit mai napig meg kell néznem a szótárban leírásakor, ha egyszer csak eltűnne, úgy érezném, megloptak. Szeretem a hagyományos dolgokat. No de miért van egyáltalán két betűjelünk egy hang jelölésére?

Az ly egy valamikori magyar hangnak felel meg, mely „lágy l”-nek hangzott, azaz körülbelül olyan viszonyban állt az [l]-lel, mint ma az [ny] az [n]-nel, a [ty] a [t]-vel, a [gy] a [d]-vel (azaz a nyelv kicsit hátrébb és nagyobb felületen ér a szájpadláshoz, mint „kemény” párjuknál). Azonban a 16. század során ez a hang kezdett eltűnni: a nyelvterület nagy részén általában [j]-vé vált, a Nyugat-Dunántúlon [l]-lé, és a 19. század végére csak a nyelvterület két távoli perifériáján, északon a palócban, délen pedig néhány erdélyi nyelvjárásban maradt meg. Feltételezhető, hogy a 20. század közepén már ekkor sem mindenki ejtett [ly]-t (illetve [l]-t) a azokon területeken sem, ahol még szórványosan megmaradt, mára pedig e változatok elterjedése tovább csökkent (bár megbízható források szerint még ma is vannak [ly]-t ejtők).

Csakhogy a köznyelvben a [j]-s ejtés vált általánossá, az [l] és az [ly] használata ilyenkor erősen nyelvjárásiasnak minősül. A helyesírási szabályzat evidenciának veszi, hogy a ly csak [j]-t jelölhet, más ejtésmódja nincs a köznyelvben.

Végül lássunk néhány konkrét példát!

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy egyetlen ly-nal kezdődő szavunk van: lyuk – illetve minden származéka.

Ly-nal írjuk a bagoly, harkály, fogoly, mosoly, pehely, kristály, akadály, osztály, tavaly, tartály, ragály, zsindely, csekély, kevély, ragály szavakat, valamint a Gergely, Mihály neveket, viszont pontos j-vel a papagáj, lakáj szavakat. Bármily meglepően hathat mind pontos j-sek a következő szavak: óhaj, robaj, karaj, sóhaj, olaj, talaj, duhaj, tolvaj, zsivaj, zörej – és igen, a muszáj is! A karvaly, tavaly ly-nos. A gereblye, boglya, csigolya, ibolya, pocsolya, korcsolya, pólya, skatulya, nyavalya ly-nal írandó, míg a bója, cserje, héja, perje pontos j-vel. Számomra a legnehezebb a rejtély – ennek első j-je pontos, amint a rejt igetőnek is, az -ély toldalék pedig ly-os. A folyt igénél vigyáznunk kell, hogy mit akarunk mondani, itt ugyanis a két betűjelnek jelentésmegkülönböztető szerepe van! Ha pontos j-vel írjuk, akkor jelen idő E/3-ban fojtogat valaki valakit, ly-nal pedig a folyik ige múlt dejű alakját fejezi ki.

De végül is: azért van a helyesírási szótár, vagy a helyesiras.mta.hu, hogy az ember rákeressen arra, amiben bizonytalan.

Az eredeti adás 2019. október 1-jén hangzott el a Kolozsvári Rádióban.