Alakváltozatok, alakpárok
Beszéd vagy írás közben gyakran kell döntenünk afelől, hogy két vagy több hasonló hangzású és írású szó közül melyiket válasszuk. Ha az ilyen szavak azonos eredetűek és szerkezetűek, tehát csak valamilyen – írásban is megnyilvánuló – hangzóbeli eltérés van közöttük, alakváltozatokról beszélünk; ha alaktani felépítésükben, szóelemeik számában térnek el, vagy más-más idegen nyelvből vettük át őket, alakpár a nevük. Minderről a Nyelvművelő kéziszótár hasábjain olvashatunk – s ne feledjük, itt elsősorban a hangzó beszédről van szó!
1. Az alakváltozatok különbözhetnek magánhangzójukban (fel – föl; csoda – csuda; sapka – sipka), mássalhangzójukban (bicikli – bicigli; fogódzik – fogózik; muslica – muslinca), olykor mindkettőben (mennykő – ménkű; veríték – verejték; óriás – órjás). Helyesírásukra nézve lehetnek vagylagos változatok (mindkettőt engedélyezi az AkH.12), de egyikük lehet normán kívüli is.
2. Az alakpárok eltérhetnek még felismerhető vagy már elhomályosodott szóelemeik számában (bizonyság – bizonyosság; nincs – nincsen), valamelyik szóelemük fajtájában (egyhangúan – egyhangúlag; ízletes – ízléses / ez esetekben jelentős értelembeli különbség is van!), továbbá az átadó nyelvet tekintve. Ez utóbbi szempontból három fő eset lehetséges: az alakpár tagjai a) más-más nyelvből kerültek át (prelúdium – prelűd); b) ugyanabból a nyelvből származnak, és még ott váltak véletlenül hasonlóvá (adaptál – adoptál); c) idegen nyelvi szerkezetükben különböznek (konferansz – konferanszié).
3. Mind az alakváltozatok, mind az alakpárok tagjai lehetnek fölcserélhetők, tehát lényegében azonos jelentésűek (ilyenek: csend – csönd; vakarózik – vakaródzik; papír – papiros; immár – immáron). De általában még ezek is eltérnek egymástól stílusértékük, felhasználhatóságuk szerint. A közlési helyzet, közlésünk tartalma és célja, a már adott szövegkörnyezet szabja meg, hogy a változatok közül a bizalmas, népies, régies stb. minősítésűt (rizsa, innét, ösmer, veszejt) vagy a semlegesen köznyelvit (rizs, innen, ismer, veszt vagy veszít) választjuk-e, jól tudva, hogy a stílusminősítésbeli különbség sokszor jelentésárnyalati különbség is: a bizalmas-vulgáris randa rondább a rondá-nál; a népies kalbász fűszeresebb a kolbász-nál.
A változatok, párok tagjainak stílusértéke nem feltétlenül azonos a magyar nyelvterületszerte. Nem mindenütt ugyanaz a választékosabb, ill. népiesebb, régiesebb stb. forma. Teljes egyöntetűségre nem szabad, de nem is lehet kényszeríteni a nyelv használóit. E szabadság azonban nem csaphat át szabadosságba! A változatoknak, pároknak olyan tagjait, amelyek jelentésükben távol kerültek egymástól, nem szabad összekevernünk: sarok – sark; vacok – vacak; diák – deák; helység – helyiség; egyhangúan – egyhangúlag; stb.
Az eredeti adás 2019. október 3-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.