Csésze, csupor, bögre, findzsa

Ki miből issza a reggeli kávéját vagy teáját, netán tejét? Csészéből, csuporból vagy bögréből? Netán ibrikből vagy findzsából? Egyáltalán tudjuk, hogy miben különböznek (ha különböznek) ezek  a szavak?

Murádin László bő hét évvel ezelőtti Szabadság-beli cikke szerint ha aszerint vizsgáljuk, állítjuk sorba e szavakat, hogy mikor bukkantak fel először írásban, a csupor ~ csipor szavunké az elsőbbség. Már 1198-ból van róla írásos adatunk. Eredetét tekintve is ősi magyar szó. A rokon finnugor nyelvek megfelelő adatai alapján kikövetkeztethető, hogy a csupor eredeti jelentése ’nyírfakéregből készített ivóedény’ lehetett. Az erdélyi nyelvjárásokban a csupor (csupar, csipor) ma is általánosan használt szó, akár mint cserépcsupor, pléhcsupor vagy éppen porceláncsupor. A köznyelvben a csupor – a mindenképpen „finomabb” csészével szemben – kissé népies ízű, falusias hangulatú.

A XIV. század végén ugyanis megjelent a durvább formájú és anyagú csupor mellett a főleg porcelánból készült, finomabb kidolgozású csésze. Alighanem cseh mesterek terjesztették el, hiszen a csésze szó a magyarban az ócseh nyelvből származik. A gazdagabb városi lakosság meg tudta vásárolni a finomabb, formában is változatosabb edényt, s „párolgó csészék mellett” ül össze, de a csésze a hagyományos csupor szót nem tudja kiszorítani. Sőt, sok helyütt ezt a finomabb edényfélét is csupornak nevezik. Magam és családom szóhasználatában a kisebb, kávénak való a csésze, a nagyobb 2,5 decis a csupor vagy bögre.

A Néprajzi lexikon egy címszó alatt tárgyalja a bögre, pohár, csupor szavakat, hagyományos jelentésében tehát legfeljebb 15 cm magas, fazékszerű ólommázas cserépedény, alakja nagyon változatos, a füle mindig függőleges.

A findzsa az Etimológiai szótár szerint 1604-ből datált ’(kávés)csésze’ jelentésben. Oszmán-török jövevényszó, amely esetleg horvát-szerb közvetítéssel is nyelvünkbe kerülhetett, lásd oszmán-török fincān, filcān ’csésze, kávéscsésze’ jelentésben, vagy az ugyanolyan értelmű horvát-szerb fildžan, nyelvjárási findžān szavakat. Az oszmán-török szó az újperzsa pingān átvétele, végső forrása az arab finĵān ’porceláncsésze, kávéscsésze’ jelentésben. A szóvégi n eltűnése azzal magyarázható, hogy a nyelvérzék az n-es formát határozóragos alaknak vélte.

S hogy mi a helyzet az ibrikkel? Szintén  oszmán-török átvátel, kicsivel korábbi, 1580-as évekbeli. Eredeti jelentése a törökben ’szűk nyakú, korsószerű edény’. A nyelvjárások és a köznyelv határán álló szó. Hogy hányan használják ma, nem tudhatom, akik viszont hallgatták annak idején a Szabó családot, azok biztosan ismerik a szót: a családi kávézót ugyanis Rézibriknek hívták. Emelje fel a kezét, aki, hozzám hasonlóan, annak idején szt hitte, hogy Rézi-brik és nem Réz-ibrik!

Az eredeti adás 2019. október 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.