Német szavak a konyhában
A honfoglalás után a szlávhoz hasonló, bár – eleinte – kevésbé intenzív népi érintkezésen alapuló hatás érte a magyar szókészletet a német nyelv felől is. Az első néhány évtizedben nyilván lazább kapcsolatok a Szent István-i államalapítás idején és azt követően váltak szorossá, főleg a különböző német uralkodóházakkal létrejött dinasztikus kötődések következtében.
A nyelvi kapcsolatokat a 18. századtól kezdve több körülmény is erősítette: a német közigazgatás és az itt állomásozó katonák, valamint az ország elpusztult területeinek újraművelése érdekében százezrével betelepített német anyanyelvű népesség jelentős része a magyar lakossággal napi élő kapcsolatba került; a német egyetemekre járó diákok és a német vezényszavú katonaságnál szolgálók is gyarapították német jövevényszavaink számát; a 18. század második felétől a nyugati kultúra számos újdonságát Bécs közvetítette a monarchia nyelveibe, így például sok-sok francia és olasz kiindulású szó is német alakban honosodott meg a magyarban.
A fenti területek mellett a konyhai bútorok, edények, valamint ételek nevei között is sok német eredetűt találunk. Ilyen például a ’takaréktűzhely’ jelentésű sparhelt szavunk, 1850 körül került nyelvünkbe német, közelebbről ausztriai német közvetítéssel. Az eredeti német Sparheld összetett szó, a sparen ’takarékoskodik’ és Herd ’tűzhely’ szavakból keletkezett. A szónak nyelvjárásainkban számos alakváltozata használatos. A parhel, parhët, porhét alakok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek, az ly-t tartalmazó változatok (sparhelyt) a tűzhely népetimológiás hatását mutatják, az ó magánhangzót tartalmazó formák (spórherd, spórhel) pedig bajor-osztrák átvételre utalnak (hasonlóan a drót, gróf szavakhoz). A bizalmas nyelvhasználat és a nyelvjárások szava.
A kredenc 1647-ből adatolt átvétel, a németben jelentése ugyanaz, mint nálunk, azaz ’tálalóasztal, pohárszék’, de a régi német nyelvben ’a bor előkóstolása; a fogyasztásra előkészített borok edényei’ jelentésben is használták. A német szó az olasz credenza ’hit, bizalom; pohárszék, kredenc, konyhaszekrény’ főnévre vezethető vissza. Végső forrása a latin credere ’hisz, bízik’ ige. A ’tálalóasztal, ebédlőszekrény, konyhaszekrény’ jelentés az olaszban alakult ki a far la credenza ’hitet tesz’ > ’étel, ital ártalmatlanságát előzetes kóstolással bizonyítja’ szószerkezet alapján.
No de számos konyhai tevékenységet jelölő igénk vagy ételünk neve is a németből eredeztethető, mint például dinsztel, gríz, karmonádli (ami egyébiránt karajszeletet jelent), nokedli, nudli, pucol, sonka, zsemlye stb.
Az eredeti adás 2019. október 15-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.