Hétszentség

A káromkodás, vagy Istenkáromlás régóta része nyelvünknek, és a különböző korok különféleképpen próbáltak ezen finomítani, eufemizálni, elhagyni egy-egy mondás bizonyos részeit. De nemcsak azok a szólás-modások tartoznak ide, amelyek tartalmazzák a Teremtő nevét, hanem minden, ami a szakralitással összeköthető, még ha ma nem is gondolunk erre.

Sokan például valószínűleg nem tudják, hogy a hétszentségit! vagy az az hétszentség szófordulat a katolikus egyház hét kiosztható szentségére utal. Ezek három részre bomlanak: a keresztény beavatás szentségei: keresztség, bérmálás, oltáriszentség; a gyógyulás szentségei: bűnbánat, betegek kenete (tehát ez voltaképpen nem utolsó kenet, csak legrosszabb esetben); és a küldetés és közösségi szolgálat szentségei: egyházi rend, házasság. Az az biztos jelentésű az hétszentség, vagy a felháborosádt kifejező azt a hétszentségit! alak tehát innen eredeztethető – hogy hogyan és miért alakultak ki, arra nem találtam választ. Találtam azonban ennek enyhített, aufemizált formáját: az a hétszézát alakot; illetve ide kapcsolódik az azt a hetét meg a nyolcát alak – itt a hét szentség mellett a nyolc boldogságra is utalás történik. A mondás káromkodás voltára jól utal a régies ne szentségelj annyit! kifejezés.

Egyébiránt a reformátusoknál is vannak szentségek, azazhogy sákrametumok (a latin szakramentum, azaz szentség szóból eredeztetve): a keresztség és az úrvacsora. Némi tautológiával szent szakramentumot is szoktunk felkiáltásként emlegetni, bár ez inkább régies.

Az eredeti adás 2019. október 30-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.