Népnévi családnevek
Családneveink egy része népnévi vagy népcsoporti eredetű. Bizonyára mindenkinek van Román, Lengyel családnevű ismerőse, sőt, esetleg Oláh, Tóth vagy Polák is – de honnan erednek ezek és miért alakultak ki? Hajdú Mihály a Tinta Kiadónál megjelent Családnevek enciklopédiája címűmunkájának bevezetőjében külön is tárgyalja vezetékneveink ezen csoportját.
Sokszor az egyes személyek jó pontosítási szempontjának látszott a valamely néphez, népcsoporthoz való tartozás megadása. Ezzel már a Bibliában is találkozhatunk, illetve magyar oklevélszövegekben: például 1232-ből: „mortuo Rutheno Ladislao” (az elhalálozott Rutén Lászlónak [a „rutēni” egyik akvitániai kelta népcsoport neve volt]); vagy az 1240-es évekből: „Zudam et Sebam de genere Jak” (Ják nembeli Csudát és Sebát), valamint „Marton de genere Chaak” (Csák nembéli Márton). Az ide tartozó mai családneveket is több kisebb csoportra osztjuk.
Vannak népnévi eredetű családnevek, melyeknél nem kell arra gondolnunk, hogy például egy Németnek (t-vel vagy th-val) lettek volna valóban német felmenői. Elsősorban nem azokat nevezték el az adott népnévvel, akiknek valóban anyanyelve volt a névben szereplő nép nyelve, hanem azokat, akik bármily módon kapcsolatban álltak azzal: közelükből származtak, ruházatukban, viselkedésükben hasonlítottak, vagy csak beszélték a nyelvet. Nem a nemzetiségi falvakban, hanem körülöttük, tíz, húsz, akár száz kilométerrel távolabbra élnek legtöbben azzal a népnévi családnévvel, amely az idegen nyelvi területek lakosságának népneve.
A leggyakoribb Tóth névnek a magyarázata, hogy minden idegennek a neve volt eredetileg, a magyarban pedig valamennyi szláv nyelvűre is vonatkozhatott egészen a XIX. század elejéig. Közben természetesen elkezdődött a differenciálásuk: horvát, rác stb. népnevűekké, és sorra nagy számmal keletkeztek a rájuk utaló családnevek is (Cseh, Horváth, Lengyel, Orosz, Polák, Rácz stb.). A többi népnév közül gyakori a mai családnevekben a Németh, Görög, Oláh, Olasz, Tatár, Török stb. Természetesen a XIV–XV. században használatos népnevek lettek családnevekké. Hiába keressük köztük a *Román, *Szlovák, *Ukrán családneveket. Később keletkezett ugyan ezekből is néhány, de egyik sem érte el az ezres határértéket. (A Román családnév egyébként is keresztnévi eredetű!) A Magyar családnév egyrészt az erdélyi székelység körében keletkezhetett, amikor még megkülönböztették a két népcsoportot, másrészt egyes vidékeken minden idegent, akinek nem tudják a nevét, csak magyarként emlegetnek.
A másik csoport a népcsoporti eredetű családneveink. A mai népcsoportok egy része önálló népként élt régen (Kun, Szász). A minden bizonnyal magyar anyanyelvű népcsoportok közül a Hajdú és a Székely került be a vizsgált nevek közé, a Barkó, Jász, Palóc stb. nem érte el a szükséges ezres gyakoriságot. Ezekre a családnevekre ugyanazok jellemzőek, amik a népnevekre. Jóllehet a közülük elszármazók gyakrabban megkapták családnévül eredeti népcsoportjuk nevét, de többségben mégis azok vannak, akik hasonlósági okokból kapták meg a nevet. A népcsoporton belül, éppen úgy, mint a népnéven belül nem lehetett pontosító, azonosító a népcsoport (vagy nép) neve, hiszen akkor mindenkit úgy kellett volna hívni. Jó példa erre a Hajdú családnév, amely nem a Hajdúságban leggyakoribb, hanem annak környékén, s minél távolabbra megyünk, annál inkább gyérül az előfordulása.
Az eredeti adás 2019. november 4-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.