Ipam, napam…

Ma már kevésbé tartjuk számon távolabbi családtagjainkat, rokonainkat – írja a nyest.hu, nem csoda, ha a családi viszonyokat jelölő szavaink közül is lassan feledésbe merül néhány.

Induljunk ki a vérrokonsági fokozatokból. A szüleink szülei a nagyszülők, ezt tudjuk, az ő szüleik, akikből már (ideális esetben) 8 van, a dédszülők vagy dédnagyszülők, van 16 ükszülőnk és 32 szépszülőnk. Ennél messzebre nem szoktunk menni, ez így is már az ötödik lépcső visszafele. Vannak nagynénik és nagybácsik, illetőleg nagynénénk, nagybátyánk – szüleink testvérei, olykor az ő házastársukat is így nevezzük; ha nagyszüleink testévre is él, mondhatjuk nagy-nagybácsinak vagy nagy-nagynéninek, de ezt már nemigen szoktuk. De ki az ángyom?

Természetesen az alapszó az ángy – nem véletlen azonban, hogy az ángyom alakot emlegetjük, ami a birtokos személyragos alak. Egészen természetes, hogy vannak szavak, amelyeket legtöbbször birtokos személyragokkal használunk – időnként el is bizonytalanodunk abban, hogy mi az alapalak: öcs/öccs egy vagy két cs-vel, báty/bátty egy vagy két ty-vel, esetleg bátya. Még az is elképzelhető, hogy birtokos személyrag nélkül nem is érezzük őket jónak, hiszen így alig találkozunk velük.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint az ángy szó három jelentésben fordul elő: ’a férj nővére’, ’a báty felesége’, illetve ’idősebb rokon felesége’. Mivel az ember bátyja egyben idősebb rokona is, az utóbbi két jelentés összevonható; sőt, a maradék kettőt is összevonhatjuk a ’felmenő ági nem vérrokon’ jelentésbe. Hasonló tehát az ángy a sógornőhöz, mely szintén jelentheti a férj nőtestvérét vagy a fivér feleségét. Mondhatni, az ángy az ’idősebb sógornő’ – idősebb a férjnél, ha annak nővére; vagy „idősebb” a családfa szerint, azaz idősebb rokonhoz tartozik.

Kiveszőfélben van (hogy finoman fogalmazzak) az após, anyós népdalokból ismert megnevezése, az ipam-napam. (Az ipa szót ugyan használjuk ma, de teljesen más jelentésben, a söriparban.) Az ipa-napa szavak végén levő a valószínűleg már birtoskos személyjel volt, de mivel a nyelv az apa-anya szóhoz hasonlította, később nem az ip tövet toldalékolta (mely ipom lett volna), hanem az ipát, s így lett ipam. Érdekes, hogy a mai köznyelvi anyós-após eredetileg nyelvjárási volt.

Ugyancsak érdekesség fedeztem fel pár évvel ezelőtt, hogy Magyarországon nem használják a nálunk bevett anyatárs-apatárs szavakat gyermekünk anyósa-apósa megnevezésére. Ők a nász, nászasszony kifejezéseket használják, amit ugyan ismerünk mi is, de ritkábban, inkább stíluselemként használjuk.

Az eredeti adás 2019. november 28-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.