Katalin-nap
Ha Katalin kopog, karácsony locsog – tartja a népi mondás, arra utalva, hogy ha Katalinkor fagy, akkor karácsonykor sáros, lucskos időnk lesz. Erre sajnos általában sok az esély, hiszen ezt tartották hagyományosan a tél első napjának, de ekkor ért véget az őszi bálok, lakodalmak ideje is.
Katalin, azaz Alexandriai Szent Katalin vértanú († 305 táján), a középkornak alighanem legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta, szeplőtelen”.
Katalin alakját, életét teljesen átszövi a legenda, amelyet verses alakban az Érsekújvári-kódex, prózában pedig Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódex örökített meg: élt Alexandriában egy pogány király, Costus, akinek nem volt gyermeke. Ezért szüntelen áldozott a bálványisteneknek, de hiába. Végül egy kereszt előtt mutatta be az áldozatot, a királyné megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta. Már tizenhárom éves korában kitűnt csodálatos okosságával, amelynek híre messze földre elterjedt.
Okossága a magyar folklórra is hatott: ő a népmesék Okos Katájának mintája, mivel az ő személyében egyszerre volt jelen a női bölcsesség, bátorság és szépség. Ünnepe férjjósló napi is volt: ezen a napon a leányok egy gyümölcságat vízbe tettek, és ha az karácsonyra kizöldült, akkor következő farsangon férjhez mentek. Ez a nap ugyanakkor a fiúknak feleségjósló volt, az András-napi varázslások párja: a legények lopott leányinget tettek a párnájuk alá, abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Egyes helyeken a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Katalin általános dologtiltó nap. Ilyenkor nem sütöttek kenyeret. Nem volt szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is.
S végül még egy érdekesség. A Jeles napok kötet megemlíti a közismert, „Katalinka szállj el, szállj el…” kezdetű gyerekmondókát is a Szent Katalinról szóló részben. Könnyen lehet, hogy valóban hozzá van köze, hiszen Katalin kínzások sorozatán ment keresztül, míg mártírhalált halt hitéért. Őt végül kerékbe törték (erre utalhat a „malom alá tesznek, onnan is kivesznek” sor), valamint a vele vitázó megtért filozófusokat máglyahalálra ítélték (lásd a „kemencébe tesznek, onnan is kivesznek, a katlanba tesznek” sorokat).
Az eredeti adás 2019. november 25-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.