Jiddis jövevényszavak

Német vagy akár cigány jövevényszavainkról már számtalan alkalommal beszéltem, de nemcsak velük, hanem a zsidósággal is hosszú időn keresztül együtt éltünk. Érdekes, hogy a legtöbb átvett szavunk viszont nem tisztán a héberből, hanem a némettel keveredett jiddisből származik. Lássunk egy csokorra valót!

Az ámen, kóser vagy a córesz szó hallatán nyilván mindenki érzi a héber eredetet, de lássuk, mit mond róluk Zaisz Gábor Etimológiai szótára. Az ámen 13. század eleji latin jövevényszó, a szó végső forrása a héber amen ’valóban, bizonyára’, a latinba a görög ’bizonyára; úgy legyen’ jelentésű szó került. A kóser szó valójában zsidó vallási műszó, de nyelvünkben a bizalmas társalgási stílusban nem kóser alakban használjuk leginkább, hogyha valami gyanús, nem egészen megbízható. Eredeti jelentésében a kóser ’a vallásos zsidóság étkezési előírásainak megfelelő’-t jelent, 1727 körül került nyelvünkbe.  Jiddis jövevényszó, a német jiddisben ’helyes, illő, gyanún felül álló’ értelemben is használták. A jiddis szó a héber košer ’rituális szempontból tiszta, ehető <étel>’ főnévre vezethető vissza. A córesz, amint a jajgatást, sopánkodást kifejező ajvé sem szerepel az általam fellapozott értelmező vagy etimológiai szótárakban, bár szinonimaként az ajvé, ajvékol megjelenik. A córesz bajt, veszedelmet, szegénységet jelent.

A pacák 1943 körüli, ’ember, férfi’ jelentésű szavunk. Az Etimológiai szótár szerint bizonytalan eredetű, de talán szóhasadás eredménye az argó ’arc’ értelmű pacek szóból, mely az azonos jelentésű pacef  főnévből jött létre néhány évtizeddel azelőtt, a balek melléknév végződésének mintájára. A pacef jiddis jövevényszó, lásd a jiddis parcef ’pofa’, parzuph ’arc’ jelentésű szavakat. A szó végső forrása az ’arc; álarc, szerep; személy’ jelentésű görög prószópon szó, ami az arámi révén került a jiddis nyelvbe. A pacák alak a melák, pupák szavak mintájára fejlődhetett. Bizalmas használatú, kissé rosszalló értelmű szó.

Bóvli szavunk XX. század eleji, ’silány áru’ jelentésben. Német jövevényszó, ’bóvli, értéktelen áru’ értelemben, mely a jiddis bowel ’rossz áru, értéktelen holmi’ szóra vezethető vissza, végső forrása pedig a talmudi héber babel, bafel ugyanabban a jelentésben. A -li végződés a cetli, hecsedli típusú szavak mintájára alakult.

Érdekes, hogy mind a majré, mind a mázli szintén a jiddisből eredő szavunk. A majré félelem, aki majrézik, retteg valamitől. A ’szerencse’ jelentésű mázli talán a németből is nyelvünkbe kerülhetett, de közeli rokonságot mutat a jiddis masel, masol, mazel ’szerencse csillagzat, szerencsecsillag végzet’ szavakkal. A jiddis szó újhéber eredetű. A szóvégi -li itt is a  mássalhangzó-torlódás feloldására jelent meg, mint a fenti bóvli esetében. A bizalmas nyelvhasználat szavai.

Az eredeti adás 2019. november 27-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.