Számok írása
Időről időre olyan kérdéseket, témákat kapok, amelyekről nem is gondolnám, hogy beszélni kell róluk – s kiderül, hogy mégis! A keltezés írása után egyik barátom most úgy általában a számok írására kérdezett rá.
A számokat kétféleképpen írhatjuk: betűkkel, illetve számjegyekkel. Annak, hogy mikor melyiket kell alkalmazni, nincsenek pontos szabályai. Az Akadémiai Helyesírás 12. kiadása szerint a kialakult gyakorlat szerint inkább betűírást használunk egyrészt a folyamatos, főképpen irodalmi jellegű szövegben a rövid szóval kimondható számok lejegyzésekor, például: öt, húsz, ezer, százezer, tízmillió; másrészt akkor, ha a szám toldalékos alakban, összetételben vagy névutós szókapcsolatban szerepel, például: huszonötöt, ezernek, tízféle, hatvan után, harmadmagával, kéthetenként. Számjegyírást használunk egyrészt a hosszabb szóval kimondható, nagyobb számok írásában, például: 388 személy részére, 65 téglát; másrészt az időpont, pénzösszeg, mérték, statisztikai adat és hasonlók lejegyzésében, például: du. 5 órakor, 2890 Ft, 15 méter szövet. S végül számjeggyel írhatjuk a háromjegyűnél nagyobb kerek számok előtagját, például: 107 ezer, 6 millió (az ezer és a millió betűvel írva).
Ha a tő- és sorszámneveket betűvel írjuk, kétezerig minden szám nevét egybeírjuk; ezen felül csak a kerek ezreseket és a milliósokat, például: tizennégy, nyolcszázkilencvenhat, ezerhétszázhetvenkettő, ötvenháromezer, hatvankétmillió, illetve: nyolcszázkilencvenhatodik, hatmilliomodik. Kétezren felül (kivéve az évszámokat), ha az ezres után a szám még folytatódik, az összetett számnevet a hátulról számolt szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, és a csoportok közé kötőjelet teszünk, például: kétezer-egy, hétmillió-négyszázkilencvenezer-ötszázharminc.
Ha a számokat számjeggyel írjuk, az öt vagy ennél több számjegyű számok írásában a számjegyeket a hátulról számított szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, s az egyes csoportokat szóközzel (esetleg ponttal) választjuk el egymástól.
A sorszámnevek után – ha számjeggyel írjuk őket – pontot teszünk, például: 1. osztály, 3. sor, 1978. évi, a 10–12. oldalon. Számomra is meglepő volt: a keltezéssel ellentétben pontot a toldalékokat kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk, például: 3.-nak futott be, a 8.-ba jár, a 10.-kel. Az utcanevet követő házszám után is kitesszük a pontot, noha azt tőszámnévként ejtjük, például: a Tutaj u. 4.-ben (kiejtve [négyben]).
Ha a törtszámnévnek tőszámnévi jelzője van, s a jelzett szó főnévi értékű, a kapcsolat két tagját különírjuk, például: egy negyed, két harmad. Ha azonban a tőszámnévi jelzős törtszámnév egészében jelzői szerepű, a két számnevet egybeírjuk, például: az ország kétharmad része, háromnegyed óra múlva.
Az órát jelölő kapcsolatokat is hasonlóképpen írjuk, például: negyed kilenckor, fél tizenkettőig, háromnegyed négyre. A számjegyekkel írt tizedes törtek egész és tört értékei közé (szóköz nélkül) tizedesvesszőt teszünk, például: 3,16; 37,5; 20.611,413.
A számjegyeket túlnyomórészt arab számokkal írjuk: 25 mm, 38 tanuló, 2500 Ft stb. Római számokat következetesen csak néhány hagyományos esetben és csak sorszámnevek jelölésére használunk, például: IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, VII. Gergely. A római számok visszaszorulóban vannak. Használatuk leginkább olyankor tanácsolható, ha az arab számokkal szemben megkülönböztető vagy tagoló szerepük lehet, például: 2013. IX. 12. (dátum esetében én például kizárólag római számokat használok a hónap jelölésére). A szakmai szokások is tiszteletben tartandók, például: X. agyideg, IV. ágyéki csigolya. Egyébként egyaránt helyes: 3. kötet, 6. nyelvészkongresszus, 16. század arab vagy római számmal jelölve. Az iskolai osztályokat a szabályzat szerint arab számmal szokás jelölni, én gyerekkoromból csak római számos jelölésre emlékszem…
Az eredeti adás 2019. december 2-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.