Ebből se lesz gálickő!

Ebből sem lesz gálickő! – sóhajtottam fel a múlt nap, amikor sehogysem akart sikerülni, amibe belefogtam. Gyerekkoroman gyakran használtuk, de rá kellett jönnöm (egy jóbarátomnak köszönhetően), hogy ma talán nem mindenki ismeri.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a gálickő. ’Gálic’ jelentésben a XIV-XVI. században kerülhetett nyelvünkbe, bajor-osztrák mintára keletkezett részfordítás illetve összetett szó. Az összetétel előtagja valószínűleg a Spanyolország északnyugati részén található történelmi vidéknek, Galíciának német Galicien nevével azonos, utótagja pedig a német Stein ’kő’ szó. A gálic előtag önállóan is állhat [1807]. A gálickő nyelvjárásainkban ’rézgálic’ jelentésben él.

A rézgálic első értelmében a réznek kénsavval alkotott sója – ebben a jelentésben szólásunk is van vele a Tinta szótára szerint, amit eddig magam nem ismertem: Olyan, mint a rézgálic, kéket mutat, zöldet fest (másképp cselekszik, mint ahogy beszél).

Másik használata a kémiai rézgálicnak mésszel kevert, permetezésre használt vizes oldata (például rézgáliccal permetezték a szőlőt, meg kell mosni, ha enni akarsz belőle).

Ettől persze nem lettem okosabb atekintetben, hogy hogyan keletkezhetett szólásunk: ebből nem lesz gálickő. Sajnos, az általam ismert, illetve fellelt szótárak egyike sem tudott erre magyarázatot adni, bár van, amelyik ismeri. Bár a Bárdosi Vilmos féle Szólások, közmondások eredete lexikonban nem találtam, a régebbi kiadású A magyar nyelv értelmezőszótára megemlíti mint népies használatú szólást: ’valamilyen személy nem sok jót ígér, nem sokra fogja vinni’; vagy ’egy ügy, dolog nem fog sikerülni’ értelemben. Mást azonban nem találtam…

Előfordulást viszont többet, de kizárólag erdélyi sajtóban – eszerint arra tudok következtetni, hogy valamikor lehet, hogy akár a teljes magyar nyelvterületen használatos volt ez a szólás, ma mindenképpen már csak az erdélyi magyarban él.

Van viszont egy ezzel rokon szólásunk, és ezt már Magyarországon is ismerik, Bárdosi szótárában is benne van. Nem lesz valakiből, valamiből prédikációs vagy énekes halott, mondjuk, ha ’valaki nem fog sikereket elérni’, vagy ’egy terv, munka nem fog jól sikerülni’. Jókai Mór A kőszívű ember fiai címűregénye első részének A temetési ima fejezete elején ezt olvassuk: „(…) láttam gazdag temetést, szegény temetést sokat; prédikációs halottat, búcsúztatós halottat és közönséges imádságos halottat; – de én egynek a temetését sem tudnám leírni.” Ebből az idézetből is látható, hogy a szólás eredete a régi egyházi szokásokra vezethető vissza. Másként temették el a szegényeket, másként a módosabb vagy tisztségviselő embereket. A falu legtekintélyesebb embereinek temetésén pedig prédikáció is elhangzott, sokszor diákokat is hívtak, akik énekeltek. Az ilyen halottakat hívták prédikációs vagy énekes halottnak.

Az eredeti adás 2020. január 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.