Mázlista, slamasztika

A Nyelv és Tudomány oldalt sokszor szoktam emlegetni, hiszen igencsak sok érdekességet gyűjtenek össze, oylasmiket is, amiknek az eredetére hallgatóimtól kérdéseket kapok. Ma ismét Fejes László egyik régebbi cikkét hívtam segítségül.

Vannak olyan kifejezések, melyek csak a magyarban hangzanak úgy, ahogy: ilyen a kötöttfogású birkózás vagy a gyorsúszás (de nem az a röplabda, a tollaslabda vagy a vízilabda). Talán már magam is említettem, hogy a paraszolvenciát csak a magyarban használják, a disszidens és a disszidálás pedig csak a magyarban fordul elő abban a jelentésben, ahogy ismerjük. Bár a pendrive ~ pendrájv és a winchester ~ vincseszter angol eredetű szavak, a nevezett háttértárakat angolul nem így hívják (vagy kevesen hívják így), és ezek a szavak csak a magyarban terjedtek el. A maffia a két f miatt majdnem hungarikum, a malenkij robot pedig ugyan orosz eredetű, de részben azáltal távolodott orosz eredetijétől, hogy az azt megalkotó magyarok megpróbáltak benne orosz nyelvtani szabályt használni. A sor még bizonyára sokáig folytatható, és most önök mázlistának érezhetik magukat, mert folytatom is, méghozzá egy egyszer érintőlegesen már említett szóval, a mázlistával.

Könnyen felismerhető, hogy a mázlista végén a latin eredetű -ista képző szerepel. Ez ma a magyarban eléggé produktív, hozzátehető személynevekhez, előfordul magyar – de legalábbis nem latin eredetű – közszavakon is (biciklista, csellista, elemista ’elemi iskolás’, forgalmista, irodista, polgárista ’polgári iskolás’, zongorista). A listából – a lista nem tartozik az -ista képzősök közé! – kitűnhet, hogy az ilyen képzéseknek a 20. század elején lehetett divatjuk, ekkor jöhetett létre a mázlista is.

A mázlista szó nem szerepel sem A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, sem a Tinta Kiadó Etimológiai Szótárában, sem az Etymologysches Wörterbuch des Ungarischenben, töve azonban, a mázli, igen. A szó a magyarban jiddis eredetű, jelentése ’csillagzat, szerencsecsillag; sors, végzet’. A szó a jiddisben héber eredetű, oda pedig az asszír-babiloni mazzaltu azaz ’a csillagistenek helye’ került mazalot ’csillagképek’ alakban, és ebből vonták el az egyes számú mazal alakot. A ’szerencse’ jelentése a jiddisben is viszonylag kései lehet, a magyaron kívül a németbe is bekerült ebben a jelentésben. A közismert mazel tov ’jó szerencsét’ kívánság, bár héber elemekből áll, a jiddisben alakult ki, és onnan került be a modern héberbe, az ivritbe mazal tov alakban.

A mázli a szlengen át került a magyarba, és a mai napig bizalmas, informális jellege van. A mázlista kétségkívül játékos képzés eredménye, és hasonló képzésnek más nyelvekben nem találjuk nyomát. Így lesz tehát egy héber-jiddis tő és egy latin képző együttese igazi hungarikum.

De itt még nincs vége! A jiddisben nem csak a jó szerencséről, a balszerencséről is szóltak: ez volt a schlim masel [slim mazl], szó szerint ’rossz szerencse’. Ez később schlamasl [slamazl] alakúra rövidült, és ez került be a korabeli német szlengben Schlamassel [slamaszl] formában, ’kínos ügy, nehéz helyzet, balszerencse’ jelentésben. Az ausztriai németben ez esett át tréfás latinizáláson, és lett belőle Schlamastik [slamasztik], ezt vette át a magyar slamasztika formában. Hasonló alakban (šlamastika [slamasztika]) megvan a csehben és a szlovákban, és előfordul a horvátban is.

Az eredeti adás 2020. márc. 17-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.