Nagy feneket kerít neki
Ha bolhából csinálunk elefántot, vagyis túl sokat foglalkozunk valami olyasmivel, ami nem is olyan fontos, azt vajon miért a hátsó felünkkel fejezzük ki, miért azt mondjuk, hogy nagy feneket kerítünk valaminek? Nos – ahogy Kertész Manó felhívja rá a figyelmet –, létezik egy olyan szakma, ahol a nagy fenék kifejezetten ártalmas. A kádármesterségben ugyanis a hordónak szoktak feneket keríteni, mégpedig úgy, hogy egy nagy vaskörzővel megrajzolják a tervezett hordó fenekét. Ha ez túl nagyra sikeredik, vagyis a fenékszabásban ügyetlennek bizonyul a kádár, a hordó nagy valószínűséggel használhatatlan lesz.
Nézzünk meg már akkor néhány egyéb szólásmondást is.
A lassan a testtel azon ritka szólásaink egyike, amit szó szerint kell értelmezni. S mi lehet az a szituáció, amelyben egy testet lassabb haladásra intenek? Kissé morbid, de igaz: temetéseken hangzott el gyakran ez a mondat akkor, amikor a holttestet vivők olyan szaporán haladtak a menet élén, hogy a menet végén bandukoló – gyakran idősebb – gyászolók nem tudták velük a lépést tartani. Hogy a menet végleg szét ne szakadjon, azért suttogták előre a koporsóvivőknek: lassabban a testtel!
Nyelvünk játékossága azt is megengedi, hogy összekapcsoljunk szólásokat, amelyeknek eredeti és átvitt értelme is kapcsolódik egymáshoz. Amikor egyszer kificamítottam a bokám, akkor mondtam tréfásan: vigyázni kell, mert aki félrelép, könnyen megüti a bokáját! A félrelép bizalmas szóhasználatban jelenti azt, hogy megszegi a házastársi hűséget, eredetére nem találtam magyarázatot. A megüti a bokáját esetében gondolhatnánk, ez a szólásunk esetleg egy régifajta iskolai fegyelmezési módból vagy netán abból a szokásból származhat, amikor a katonák tiszteletük jeléül összeütötték a bokájukat. Ha az összeütés túl nagyra sikeredett, kész is volt a baj. Igen ám, csakhogy ez a mondás eredetileg inkább akkor használatos, amikor a hivatallal, törvénnyel való összeütközésre akarunk utalni. (Pl. „Ha sokáig folytatja a törvénytelen üzelmeket, előbb-utóbb megüti a bokáját”.) Ez pedig abból ered – gyenge idegzetűek inkább ugorják át –, hogy amikor az akasztás még elterjedt igazságszolgáltatási módnak számított, gyakori látvány volt, amint az akasztófán hagyott ember bokáját a szél összeütötte. (Létezik is olyan népi átkozódás: a szél üsse össze a bokáidat!) Vagyis aki azt jósolja valakinek, hogy az megütheti még a bokáját, voltaképpen azt közli: juthat még akasztófára is.
Az eredeti adás 2020. márc. 11-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.