Szóköz podcast

Beelőz, bealszik – napjaink nyelvhasználata

A mai magyar nyelv neologizmusai között legszembetűnőbb a be- igekötő burjánszerű terjedése: szép lassan minden más igekötőt kiszorít nyelvünkből. Beelőz, bealszik, beájul, besminkel, beemel – hogy a bevállal vagy a beszól szavunkat már ne is említsük. Miért alakult ez így és mi a gond vele?

Az igekötő a magyar nyelv egyik legmozgékonyabb, így leggyakrabban változó kategóriája. Egyre több igekötős ige keletkezik, illetve a már meglévők veszítik el jelenlegi szókezdetüket, és kapnak egy másikat, jelentésük módosul: új jelentést vagy jelentésmozzanatot kapnak. Ezek a változások főleg a szlengben érhetők tetten (eddig), így nyelvhelyességi szempontból is sok kérdés vetődik fel velük kapcsolatban, valamint az is, hogy egyáltalán „továbbengedjük-e” őket a köznyelvbe. Hiszen ezek a kifejezések baráti környezetben elfogadhatók, de a művelt köznyelvben, szaknyelvben, sajtónyelvben már nem biztos, hogy jól hangzanának. „XY beszólt YZ-nek, aki ezen besértődött, és beolvasott neki.” Ugye? Szóval, csak csínján a bégetéssel.

A be- az igekötős igékben értelemszerűen befelé irányuló mozgásra utal, mint például a bemegy, belát, beír, belép; a cselekvéssel létrehozott belső helyre helyez valamit, mint a bekarikáz esetében; egy terület egészére vonatkoztat: bebarangol, bejár; befejezettséget sugall, mint a bebizonyít, bealkonyodik; illetve felénk irányuló cselekvést is jelezhet, mint a begyűjt, beszerez ’magának gyűjt, magának szerez’ jelentéssel.

A be- egyéb használatának elterjedésébe minden bizonnyal nagy szerepe volt a Big Brother valóságshow-nak, ahol a játékosok bevállalták a szereplést – s ez a szó aztán szépen begyűrűzött a köznyelvbe – holott semmivel sem mond többet annál, hogy vállalták. A beelőz használatának sincsen értelme: az előz, megelőz vagy akár kielőz már régebb óta létező szavaink tökéletesen elegendők. A bealszik vagy beájul előtt is értetlenül állok, nem érzem, hogy többletjelentést adna a be- igekötő az elalszik vagy elájul szavakban szereplő el- igekötő helyett. A beemel, bizonyos újfajta használatában pedig egyenesen félreérthető. A Két és fél kilót beemelt [súlyemelő az előre jelzett kezdősúlyán]. mondatban a beemel  arra vonatkozik, hogy a súlyemelő két és fél kilóval eltért az előre jelzett kezdősúlyától (hogy merre, azt nem tudjuk). Viszont a beemel szavunk eddig is létezett: pl. autócsomagtartóba, csónakba emelünk be dolgokat, amikor betesszük őket.

A be- igekötőnk tehát létezik, túlzott vagy kizárólagos használatától viszont nemcsak azért jó tartózkodnunk, mert félreérthetőek leszünk, hanem azért is, mert ha minden más igekötőt kiszorít, nyelvünk elszürkül, ellaposodik.

Az eredeti adás 2017. nov. 9-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .