Szóköz podcast

A Jóska – névelő személynevek előtt

Igaz ugyan, hogy a magyar nyelvnek is megvan a maga „hochdeutsch”-a (nevezzük akár „hochungarisch”-nak), az az elfogadott normarendszer, amit minden – főleg nyilvánosan – beszélő kötelezőnek érez magára. Ennek ellenére a magyarországi és például erdélyi köznyelv itt-ott eltér egymástól – és itt nem a borkánra* vagy a vinetára** gondolok. Vannak bizonyos szerkezetek, amelyek itt, s vannak, amelyek ott általánosak. Hogy kinek van igaza, nehéz lenne megmondani…

Erdélyi körökben sokszor kelt visszatetszést az a magyarországi szokás, mely szerint a személynév előtt is használják a határozott névelőt: tegnap láttam a Pistát, ma még nem beszéltem a Sárival. Annak ellenére, hogy olykor hazai tájainkon is találkozunk ezzel a szerkezettel, rendkívül furán hangzik, annál is inkább, mert mindennapjainkban ritkán halljuk: leginkább a beszélt köznyelvben elterjedt (bár lányregényes korszakomból emlékszem ilyesmire G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című könyvéből…). Tótfalusi István szerint, idézem a 44 tévhit című gyűjteményéből: „ez így természetes, a névelő nélküli forma élő személyekre, még inkább ismerősökre vonatkozólag feszesnek hatna kötetlen élőbeszédben, főleg, ha keresztnévről vagy magában álló vezetéknévről van szó. Az a gyanúm, hogy a hétköznapi helyzetben a legelszántabb nyelvvédők sem beszélnek másként.” – állítja Tótfalusi. Nos, én nagyon nem így tapasztaltam, de ez azon nem változtat, hogy valóban sokan használják így.

Arról nem is beszélve, hogy használói szerint finom jelentés-megkülönböztető szerepe is lehet: ha azt mondanám, hogy szeretem Lackfi Jánost, akkor beszédpartnerem a műveire gondol, de ha azt állítom, hogy szeretem a Lackfi Jánost, névelővel, akkor őt magát tartom szeretetreméltó embernek.

Írásban természetesen teljesen más a helyzet, meglehetős szigorral érvényes a név elé nem teszünk határozott névelőt szabály, kivételt csak az ilyesféle mondatok képeznek: Nézd csak, hogy megnőtt ez a Jóska gyerek! Ez ellen alig vét valaki, sőt, éppenséggel arra hajlamosak egyesek, hogy ezt a szabályt úgy értelmezzék: személynév elé semmilyen esetben nem kerülhet névelő – holott ez nem így van. Az ilyen mondatokban, mint a Sokan emlékeznek még Clinton első elnöki periódusa alatt kipattant korrupciós ügyekre szükség van a határozott névelőre, de az nem a névhez, hanem egy későbbi szóhoz, jelen esetben a korrupciós ügyekhez tartozik, azaz helyesen: a Clinton első elnöki periódusa alatt kipattant korrupciós ügyekre.

Végül egy kis érdekesség. A jelenség kialakulása után kutakodva tudtam meg egy anyanyelvápolós ismerősömtől, hogy a Dunántúl északi részén, aki honosnak vallja magát, az tesz névelőt a személynevek elé. Tehát voltaképp nyelvjárási forma.

*befőttesüveg
**padlizsán

Az eredeti adás 2017. nov. 17-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .