Miért kell a ch-s írásmód?
Sokszor meglévő betűinkkel, betűkapcsolatainkkal is meggyűlik a bajunk, hát még, ha olyannal akad dolgunk, amelyik van is, meg nincs is, mint a mesében: ch kettőshangzónk ugyanis az ABC-ben nincsen benne, a valóságban viszont nagyon is létezik!
Ahogyan a Nyelv és Tudomány honlapján, a nyest.hu-n fogalmaztak: pechünk van a ch-val. Néhány szavunkban ugyanis, mint amilyen például az említett pech, a krach, malachit, achát, technika, anarchia, monarchia vagy archaikus, az, egyszerűen fogalmazva, h-nak ejtett betűt ch-val kell írnunk.
De miért van szükség a ch-s írásmódra? Ennek megítéléséhez először a ch kiejtésének kérdéséről kell röviden szólni. Nem véletlenül mondtam, hogy egyszerűen fogalmazva h-nak hangzik, ugyanis ezt a betűkapcsolatot általában úgynevezett zöngétlen veláris réshangnak ejtjük, vagyis ugyanazon a helyen képezzük, mint a k hangot, de nem zárat, hanem rést képezve. Ez a hang a Föld rengeteg nyelvében használatos, a közelebbiek közül például a németben, az oroszban és a hollandban. A ch írásmódra tehát azért van szükség (bár nyilván meglennénk nélküle is), mert a magyar helyesírásra általában jellemző a kiejtés szerinti írásmód, és ezt a hangot csak így tudjuk jelölni. Köznapian úgy mondhatnánk, hogy keményen ejtjük ezt a h hangot, amelyet ch-val írunk: pech, krach, achát, technika, anarchia, monarchia, archaikus – és nem *pekk, *krakk, *akhát, *teknika, *anarkia, *monarkia vagy *arkhaikus.
No de, a szilveszterre is már készülve*, a humor se maradjon el: a korábban említett malachit (és nem malakit), nem megfelelő ejtés-olvasás esetén igencsak tréfás félreértéshez vezethet. Ha ugyanis minden betűt külön olvasunk, akkor malac-hit lesz belőle, azaz valamely kis süldő hite.
A felsoroltakhoz képest fordított folyamat megy végbe, de mégiscsak hasonló a lutheránus szó írása és ejtése közötti különbség. Ebben az esetben ugyanis th-val kell írnunk, a vallást alapító Luther nevéből kiindulva, viszont (figyelem!) t-vel ejtjük: nem lut-heránus, hanem *luteránus.
*Az eredeti adás 2017. dec. 21-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
