Ennél vagy ettől?

Nem egyszer említettem már, hogy nemcsak az irodalmi vagy a városon, médiában használt köznyelv hat a népnyelvre, hanem fordítva is, olykor nyelvjárási szavak, kifejezések kerülnek át a köznyelvbe és terjednek el, egy ideig mindenképpen megőrizve népies hangzásukat. Egyik ilyen az ennél – ettől páros, melyről Grétsy László is írt Anyanyelvünk tájain című kötetecskéjében. Őt hívtam segítségül.

Az elmúlt hetek bulvársajtójában jókora vihart kavartak bizonyos aktképek, amelyek egy félig-meddig celebnek számító nőről készültek, s kerültek fel az internetre. Egy szintén csak kevésbé ismert hölgyemény az egyik napilap e témára vonatkozó kérdésére válaszolva többek között így nyilvánított véleményt: „Rólam például nincsenek ilyen képek, én ettől sokkal konzervatívabb vagyok, el is szégyellném magam egy ilyen helyzetben.”

Vajon feltűnt-e olvasóinknak az idézetben szereplő ettől szóalak; vajon nem érezték-e úgy, hogy a helyébe inkább az ennél forma kívánkozik?

Kérem olvasóimat, ne értsenek félre! Én nem kívánom kipellengérezni az annál vagy attól, ennél vagy ettől (nagyobb, jobb stb.) hasonlító határozós kifejezésekben szereplő -nál, -nél vagy -tól, -től ragos alakok egyikét sem, csupán arra próbálok rámutatni, hogy itt bizonyos kettősséget vehetünk észre, legalább is akkor, ha valaki, ez esetben egy nyelvész figyelmeztet rá.

A kettősség abban mutatkozik meg, hogy középfokú melléknévi alakok mellett a hasonlító határozó a köznyelvben általában a -nál, -nél ragos, de nyelvjárási hatás eredményeként a városi beszélt nyelvben, illetve ennek írásos formájában elég gyakran, sőt, több évtizedes tapasztalatom alapján azt mondhatom, egyre gyakrabban -tól, -től ragos formát ölt, pl. „idősebb az öccsétől” – a köznyelvben megszokottabb öccsénél helyett.

Ez általában nem számít hibának, de jó tudni, hogy egy kissé népies íze, zamata van. A nyelvművelő kiadványok egyike-másika régiesnek is tartja, én azonban inkább úgy érzem, erősödik, sűrűsödik a használata. A Nyelvművelő kéziszótár is ezt a véleményt erősíti meg, amikor megjegyzi, hogy „már az értekező stílusban is feltűnik”. S ez kétségtelenül így van. Az interneten böngészve borászoktól, fotósoktól és más szakemberektől eredő írásokból is bőven találunk példákat.

Vigyázni azért kell vele, mert olykor kétértelműségre vezethet a használata. Pl. ez a mondat: „A szorgalmas diák bölcsebb lett a tanítómesteréltől”, úgy is érthető, hogy ’sokat tanult tőle’ (ez esetben pontos a szöveg), de úgy is: ’tudásban fölébe nőtt’. Ha ezt akarjuk közölni, akkor a tanítómesterénél forma lett volna helyes, egyértelmű.

Épp a napokban ünnepeltük Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóját. Rá való emlékezésül az ő egyik népies regényalakjától, Göre Gábor kisbírótól idézek egy olyan rigmust, amelybe nagyon is illenek a népies, –tól, -től tagos formák. „Ha bor volna az tengör, / nem félen úgy az embör. / Mentül jobban merülne, / antul jobban örülne!”

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 188-189. old.

Az eredeti adás 2018. április 17-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.