A Szóköz podcast fejléce

Bálint-nap

Idén hamvazószerda, a nagyböjt kezdete éppen Bálint-napra, a szerelmesek napjára esik. Az angolszász hagyományokból átvett Valentin-szokások valójában megtalálhatók a magyar hagyományokban is, gyökerei pedig sokkal régebbre nyúlnak vissza.

A szerelmesek napja kialakulásának legelterjedtebb legendája szerint a III. században élt Bálint (Valentinus) püspök keresztény szokások szerint összeadta a szerelmes párokat a dél-umbriai Terni városában, köztük katonákat is, holott ez a császári törvények szerint tilos volt. II. Claudius császár keresztény hite miatt bebörtönöztette, ahol Bálint visszaadta a börtönőr vak lányának látását. Mielőtt kivégezték volna (február 14-én), búcsúüzenetet küldött a lánynak, „a te Bálintod” aláírással. Ennek a legendának nyomán vált a XIV. században a jegyesek és fiatal házasok, majd később általánosan a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentjévé.

Mint majdnem minden keresztény ünnepnek, Szent Bálint ünnepének is ókori római gyökerei vannak. A február 13–15. közötti pásztorünnep a 13-i Faunus (Pán, a pásztorok kecskeszarvú és -lábú görög istene) és a 15-i Lupercalia összeolvadásából jött létre; ez utóbbi más néven Februa – innen a hónap neve. Ezen az ünnepen főként tisztító és termékenységvarázsló rítusokat végeztek; ekkor volt Júnónak, a házasság istennőjének ünnepe is. Az egyszerű nép között pedig az a szokás dívott, hogy a fiatal férfiak egy kalapból kihúzták egy-egy hajadon nőnek a nevét; állítólag az így alakult párok egy részének tagjai valóban egymásba szerettek.

A magyar néphagyományban is a termékenységgel, párválasztással kapcsolatos szokások és hiedelmek fűződnek ehhez a naphoz. Egyes vidékeken a kotló sikeres ültetésére tartották alkalmasnak február 14-ét, máshol facsemetéket plántáltak e napon, és termésre is jósoltak: hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. A Tiszántúlon úgy vélték, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, és ekkor jönnek vissza a vadgalambok, a tavasz közeledtét jelezve.

Bár Szent Bálint kultusza Magyarországon a német lakosság körében élt igazán, például Kalotaszegen találunk olyan szerelmi ajándéknak készült vetélőt, amelyre a febr. 14-i dátumot faragták.

A mai Valentin-napi hagyományok mindenképpen angolszász gyökerekre vezethetők vissza. Angliában 1383-ból eredeztetik népszerűségét, amikor ezen a napon mutatták be a királyi udvar Valentin-ünnepségén Geoffrey Chaucer angol költőnek a Madarak parlamentje c. művét, mely arról szól, miként gyülekeztek a madarak Triász, a természet istennője köré, hogy párra találjanak. A Bálint-napi ajándék- illetve virágküldés a XV. századi angliai szokásokig vezethető vissza.

Angliában a Bálint-nap olyannyira a közismert ünnepek közé tartozott, hogy még Shakespeare is megemlíti a Hamletben. Az apja halálába beleőrült Ophélia éneke pedig eléggé félreérthetetlen…

„Holnap szent Bálint napja lesz,
Mindjárt reggel korán;
És ablakodnál, párodul,
Ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött,
Ajtót nyitott neki:
Bement a lány, de mint leány
Többé nem jöve ki.”

Az eredeti adás 2018. február 13-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .