Egyeztetés – é birtokos jeles; értelmezői

Néhány héttel ezelőtt belevágtam egy elsőre természtesnek tűnő, de sokszor komoly fejtörést okozó témába: az egyeztetés témájába. Idegen nyelvek tanulásánál igencsak komoly gondot okozhat, főleg, ha például a tárgyak nemét is kell egyeztetni az igével, ragozással stb. A magyarban ennél jóval egyszerűbb a helyzet, mégis tud az élet (pontosabban a nyelvhasználók) néha olyan bukfenceket produkálni, hogy egy bővített mondatban háromszor is rosszul sikerül egyeztetni. Korábban már beszéltem az alany és állítmány, valamint a birtokos személyjelek egyeztetéséről, most ezt az -é birtokjeles szók egyeztetésével, valamint az értelmezői egyeztetéssel egészítem ki.

-é birtokjeles szók egyeztetése

A számbeli egyeztetés szabályai a birtokjeles szók körében kevésbé érvényesülnek, mint egyebütt. A Katiéi, ruháiméi alakok, bár szabályosak, nehézkességük miatt ritkák. Az -i többesjeles formák későbbiek nyelvünkben, mint a -k jeles többesek (ruhák), ezért is érezzük őket sokszor még ma is pontoskodónak, erőltetettnek. Mindezek ellenére a gondos írásban és az igényesebb – pl. nyilvánosság előtti – élőbeszédben éljünk bátran az -i többesjeles alakokkal! Ha azonban a toldalékhalmozás zavaróan hatna, keressünk egyéb formát! Pl.: kikéi ezek a ruhák? = kiknek a ruhái ezek?

értelmezői egyeztetés

Az értelmezőt általában egyeztetjük az értelmezett szóval, mégpedig v. alakilag, v. értelmileg. Az egyeztetés tehát nem azt jelenti, hogy a szószerkezet két tagjához okvetlenül azonos toldalékok járulnak, hanem azt, hogy ezeknek a toldalékoknak (ragoknak, jeleknek, viszonyszóknak) a mondattani szerepük azonos.

A számbeli egyeztetést pl. kétféle többesjel, -k és -i is jelezheti: a tanulók, iskolánk növendékei; idegenbe szakadt honfitársaink, a nyugatról hazalátogató magyarok. Ha az egyes számú értelmező több név után áll, nem egyértelmű, hogy mindegyikre vonatkozik-e, v. csupán az utolsóra: Gömöri János és Kis Péter, a kft. üzletkötője. Szórendi változtatással v. értelmi egyeztetéssel könnyen megszüntethetjük a kétértelműséget: G. J. – a kft. üzletkötője – és K. P.; G. J. és K. P., a kft. üzletkötői.

Az egyeztetett tagokon levő viszonyragok eltérők is lehetnek, pl. vidékről a fővárosba, Budapestre költöznek. Az ismétlődő viszonyragot ma általában mind a két tagra kitesszük, az értelmezettre is, az értelmezőre is: Kis Ferenc úrnak, a vállalat igazgatójának. Ha a birtokos jelzőnek értelmezője is van, a -nak, -nek ragot v. mind a kettőre tegyük ki (ez a jobbik megoldás!), v. egyikükre sem: Nagy János(nak), az első helyezett(nek) véleménye szerint… Okvetlenül kerülendő az efféle felemás egyeztetés: Nagy János, az első helyezettnek véleménye szerint…

A közös névutót rendszerint csak az értelmező után tüntetjük fel: olimpiai versenyzőink már sok dicsőséget szereztek hazájuk, Magyarország számára (nem pedig: hazájuk számára, Magyarország számára).

Ha az azonosító értelmezős szerkezet értelmezett szava -é birtokjeles, az értelmezőnek is ilyennek kell lennie: Miskolc lélekszámánál Magyarországon csak Budapesté, az ország fővárosáé nagyobb.

Grétsy László – Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár. Bp. Tinta, 2005. 118., 154. old.

Az eredeti adás 2018. október 31-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.