Egyeztetés – határozói egyeztetés

Amint az a korábbi adásokból már kiderült, a mondatbeli egyeztetésnek igencsak sok fajtája van, a különféle mondatrész szerepét betöltő szavaknak az egymáshoz való viszonya szerint. Persze, fölöslegesnek, sőt, nehézkesnek tűnhet erről beszélni, hiszen ezt a szabályt megfogalmazni viszonylag bonyolult nyelvtani leírással lehet. Ugyanakkor fontos beszélnünk róla, hiszen természetes nyelvérzékünk olykor nem segít ki, elbizonytalanodunk, holott a megfelelő egyeztetés a megértésnek fontos, esetenként elengedhetetlen feltétele.

A határozói egyeztetés esetében…

A bizonyos állapotban lételt, vmilyen állapotba jutást, vminek v. vmilyennek mondást, látást, látszást kifejező ún. állapotféle határozók egyeztetése csak részben függ attól, hogy egyes számú v. többes számú szóra értjük-e őket.

A főnévi határozók körében gyakori a tisztán alaki egyeztetés: munkatársamnak tekintem őt; munkatársaimnak tekintem őket. Többes számú szóra is inkább egyes számban vonatkoztatjuk azonban az elvont v. összefoglaló jelentésű, az anyag- v. gyűjtőnévi, továbbá a mennyiségjelzős határozót: a kifogásokat ne higgye puszta bosszantásnak, kellemetlenkedésnek; a magasból az utca zajai csak mormogásnak tetszettek; az elnökség új tagjává (v. tagjaivá) Kovácsot és Pintért választották. Szólásokban, hagyományos kifejezésekben mindenképp az egyes számú határozó az ízesebb: beállnak katonának (nem: katonáknak); mivé (nem: mikké) lettetek?

A melléknévi szófajú határozót több személynek v. dolognak a tulajdonságára is inkább egyes számban vonatkoztatjuk: lakályossá akarja tenni a szobákat; az újítások használhatónak látszanak. Pontoskodó lenne így, ha nem is helytelen: lakályosakká, használhatóknak.

Grétsy László – Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár. Bp. Tinta, 2005. 124. old.

Az eredeti adás 2018. november 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.