Bűbáj

Kicsit visszatérünk még a karácsony* mesei hangulatába és Grétsy László segítségével azt boncolgatjuk, hogy honnan ered bűbáj szavunk.

(…)

A 15. századtól élő bűbáj (…) összetett szó, mégpedig ikerszó. Előtagja a bűvöl ige ’varázslás’ értelmű bű alapszava, utótagja pedig a szintén mágikus kötést, varázslást jelentő báj. Hasonló mellérendelő szóösszetétel nyelvünkben az ugyancsak két azonos jelentésű szó összeforrásából alakult búbánat vagy perpatvar is. A bűbáj szónak pedig további származékai is vannak. Ezek egyike az -s képzővel ellátott, ’varázsló erejű’, valamint ’elbűvölően szép’ jelentésű bűbájos melléknév, másik pedig az az ikerszószerű melléknevünk, amelyben az -s névszóképző az összetétel mindkét tagjához hozzájárul. Ez a bűvös-bájos.

Hangalakját s jelentését tekintve egyaránt gyönyörű szó. Nem csoda, hogy A virágnak megtiltani nem lehet című elbűvölő versében Petőfi is használta. Nos, ez is a bűbáj származéka.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 87–89. old.)

*Az eredeti adás 2019. január 3-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.