A Szóköz podcast fejléce

Szleng

A szleng olyan csoportnyelv (szociolektus), mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társas szerepet tölt be ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől.

Még manapság is elég elterjedt vélekedés, bár a modern szlengkutatásban már meghaladottnak számít az a felfogás, mely szerint a szleng a modern nagyvárosok – elsősorban fiatalok által beszélt – alacsony szintű népnyelve, melynek szókincse jelentős részben a tolvajnyelvből származik. Ezek a szavak, kifejezések tökéletesek baráti társaságban, családi körben, de átszivárgásuk a köznyelvbe akár a nyelv fakulását is okozhatja.

(…) bár édes anyanyelvünk szókincse színes, sokrétű és gazdag, sőt [akár a szleng savaknak köszönhetően] egyre gazdagabb, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy mindennapi beszédünk a külső szemlélő számára mindinkább „egyformává (…) válik”. (…)

Hogy mennyire így van, annak szemléltetésére felsorolok néhány példát arra, hogy a hétköznapi, főleg bizalmas, feszélyezettség nélküli nyelvhasználatban, hogy szorítanak ki vagy legalábbis szorítanak háttérbe szlenges, „laza” divatszavak – olykor csupán egyetlen jelentésben – olyan szavakat, amelyeknek a különböző beszédhelyzetekben szintén helyük lenne a nap alatt. Mellettük mindig adok öt példát a néha száznál is több számításba vehető megfelelő közül. (…)

Beájulelámul, elképed, hüledezik, megütközik, meglepődik

Cucc holmi, csomag, cókmók, batyu, hóbelevanc [Bár tudjuk, hogy a cucc szép lassan bármi egyébre is érthető.] (…)

Döglikhenyél, heverészik, lustálkodik, tétlenkedik, tesped (…)

Hepp rögeszme, mánia, hóbort, szenvedély, bolondéria

Húzósnehéz, meredek, kockázatos, rizikós, veszélyes (…)

Kamubecsapás, rászedés, mellébeszélés, átejtés, álcázás (…)

Lúzervesztes, kárvallott, becsapott, rászedhető, átvert (…)

Parázikszorong, fél, izgul, idegeskedik, majrézik

Peldálozikhelyezkedik, ügyeskedik, hajbókol, gazsulál, nyalizik (…)

Szarakodiktotojázik, vacakol, piszmog, bíbelődik, szöszmötöl (…)

Ártalmas ez az egyformásítás? Szókincsünkre nézve nem, hiszen az egyre gyarapodik, fejlődik, korszerűsödik. (Persze korántsem minden úszó marad meg. A valamilyen szempontból alkalmatlanokat, sikerületleneket a nyelv kiveti magából.) De aki örökösen a felsorolásbeliekhez hasonló szópaneleket használ, arra – akár tud róla, akár nem – érvényes. Kazinczy Ferenc Írói érdem című epigrammájának kezdő fél sora: „Szólj! s ki vagy, elmondom.”

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 203-204. old.

Az eredeti adás 2019. január 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Szeretnél hetente hasonló inspirációt kapni,
és összefoglalót a hét posztjairól, hogy semmi fontosról ne maradj le? Nincs más dolgod, mint alább megadni az adataid!
Ha meg nem tetszik, leiratkozol. Oszt ennyi. :)))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .