Nem elváló igekötők
Valamikor, nagyjából 280 adással ezelőtt* (és ebben nincsen benne a nyári ismétlés) beszéltem már azokról az igékről, amelyek elején igekötőszerű tagok állnak, de ezek valójában nem választhatók le az igéről semmilyen helyzetben. Kedves kollegám nemrég felhívta a figyelmemet rá, hogy korántsem dőlhetünk hátra nem elváló igekötők ügyében…
A legnagyobb közösségi oldalon talált példa így hangzik, állítólag megtörtént: Egy postás ráírta az egyik levélre: „Ez a levél kézbe nem síthető.” Erre a főnöke ráírta: „Akkor hatolja ki pu, hogy ki a címzett!” S ha ez nem lenne elég, egyik felhasználó hozzászólt: Nagyon ki vagyok rá váncsi, hol történhetett ez. Nos, lássuk, hogy történhetnek ezek.
Mindegyik fenti példánál érezzük, hogy sántít valami. Nem véletlenül, hiszen a kézbesíthető, (ki)puhatol vagy kíváncsi szavak nem, hogy nem elválaszthatók, de voltaképpen, a ki kivételével, nem is igekötő van az elejükön.
Tudjuk, hogy az igekötők elválaszthatók az igéjüktől az úgynevezett nem semleges mondatokban (például felszólító mód, tagadás, kérdőszó vagy valamilyen elem kiemelése esetén): menj ki, nem nézett fel, mikor teregetsz ki?, csak én ugrottam be. Van azonban néhány ige, amelyeknél igencsak furcsa lesz a végeredmény, ha ezt a szabályt alkalmazzuk: ne vételezz ki vele, nem ügyelte fel, mikor vitelezik ki, csak engem folyásolt be.
A legegyszerűbb magyarázat a fellebbez különcségéhez adható, ez ugyanis nem igekötős ige – akárcsak a kézbesít, puhatol vagy kíváncsi. Az 1636-ra datált származékszó a feljebb alapszóból jött létre -z igeképzővel. Ez világossá teszi a jelentését is: feljebbez, azaz: felsőbb igazságszolgáltatási szervhez fordul. Mai fellebbez alakja hangváltozás eredményeképpen alakult ki.
Más esetekben, bár valódi igekötővel van dolgunk, az elválasztásuk mégis nehézkes, mert az ige önmagában nem létezik. Nincs tehát olyan, hogy ne folyásolj be, gyorsan vitelezd ki, ne fogásolj ki folyton valamit, vagy hogy hova vételizel fel?
A legnagyobb ingadozást az „elválaszthatatlan” és „elválasztható” használatban a feltételez mutatja. Tagadásnál inkább egyben marad: nem feltételeztem, felszólításkor azonban nem ritka az „elváló” változat: tételezzük fel. A feltételez igét a latin mintára keletkezett feltétel főnévből képezzük, a tételez ige azonban szintén létezik, és jobbára ugyanazt jelenti, mint igekötős párja. Ez magyarázhatja, hogy bár a feltételez eredetileg nem igekötős ige, jó úton halad, hogy azzá váljon.
Mindent összefoglalva, az igekötők és igék elválasztásával kapcsolatban csak egy jó tanácsot tudunk adni: hallgassunk a fülünkre!
*Az eredeti adás 2019. február 12-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
