Ami, amely

Sokszor kapok ismerősöktől vagy hallgatóktól olyan kérdéseket, hogy miért van két azonos szerepű kötő- vagy utalószavunk, valamint ha azonos a szerepük, mindig, minden esetben használható-e mindkettő, vagy éppen ellenkezőleg: fontos a használatukban különbséget tenni aszerint, hogy éppen miről és hogyan beszélünk. Nos erre a kérdésre pontosabban az ami és amely kötőszavak fel- vagy fel nem cserélhetőségére kereste a választ Tótfalusi István is 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünk című kötetében. Lássuk, mire jutott.

Az ami és az amely a leggyakrabban a jelzői alárendelt mondatokat vezet be kötőszó gyanánt, és az ott betöltött szerepe szerint lehet ami, amit, amivel, amik (amely, amelyet, amellyel, amelyek) stb. alakja. A mellékmondat a főmondatban szereplő valamelyik főnévre vonatkozik: Határozott mozdulattal vette kezébe a könyvet, amelyről (amiről) hiányzott a védőborító. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, amely (ami) már reggel óta többször felötlött bennem. Ha ez a főnév személyt jelent, akkor eleve aki vonatkozó névmás kell (A barátjára gondolt, akit már rég nem látott), tehát jelen mérlegelésünk nem terjed ki erre az esetre.

A mellékelt példákból látható, hogy bármelyik névmást választjuk, a jelentés azonos, ám a stiláris érték tekintetében van különbség közöttük. Az amely változat formálisabbnak, irodalmiasabbnak hat, sejdítjük, hogy gondos fogalmazásban, tudományos értekezésben, hivatalos iratban vagy komoly publicisztikában, de egy ünnepélyes szónoklatba is feltétlenül ezt tanácsos használni. Magánlevélben viszont már komoly kiadónak éreznénk, mindennapi és kötetlen társalgás során pedig még az aggályos stiliszta is valószínűleg amit mond inkább.

Mármost az a tollforgató, aki csak azt jegyezte meg iskolai tanulmányaiból vagy nyelvművelő cikkekből, hogy az amely illendőbb, finomabb, választékosabb, az könnyen esik olyan csapdákba, amelyeket (amiket!) elkerül a lezser és aggálytalan „közbeszélő”.

Mert ha a jelzői mellékmondat nem a főmondatban álló valamelyik főnévhez, hanem egy névmáshoz kapcsolódik, akkor csakis az ami lehet a kötőszó. Mindent megkapott az élettől, amire vágyott. Van az egész ügyben valami, amitől bennem rossz sejtelmek támadnak. (…)

Egészen más az eset az ilyesféle mondatokban: Minden este leissza magát, ami nagyon rosszat tesz a vérnyomásának. Az új intézkedések szinte minden keresőt kedvezőtlenül érintenek, ami ellentétben áll a kormány ígéretével. Vajon mihez kapcsolódnak itt a mellékmondatok a főmondatban? (…) Egyetlen mondatrészhez sem kapcsolhatók, hanem a főmondatban foglalt kijelentés egészére vonatkoznak. Tehát nem jelzői alárendelő mondatok, sőt, alaposabban megvizsgálva úgy találjuk, hogy egyáltalán nem alárendelő mondatok. Hát akkor micsodák? Próbálkozzunk egy kis átalakítással: Minden este leissza magát, és ez (ez pedig) nagyon rosszat tesz a vérnyomásának. Az új intézkedések szinte minden keresőt kedvezőtlenül érintenek, és ez (ez pedig) ellentétben áll a kormány ígéretével. A szóban forgó tagmondatok tehát valójában mellérendelő mondatok, mégpedig a kapcsolatos fajtából, és csak az ami kötőszó révén lesznek hasonlóvá az alárendelő mondathoz. Az ami kötőszó pedig ebben az esetben sem cserélhető ki amelyre!

(…)

Ebből az a tanulság szűrhető le, hogy néha kockázatosabb dolog túlzottan finomkodni, mint elfogadni a köznyelv pongyolán érzett megoldását.

Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről. Bp., Tinta, 2016. 183–185. old.

Az eredeti adás 2019. február 22-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.