Tévhitek a román nyelvről 4.

Nekünk, magyar anyanyelvűeknek, többek között azért gyűlik meg a bajunk a románnal (de akár egyéb idegen nyelvvel is), mivel a magyarban nincsenek nemek, azaz a tárgyakat nem látjuk el különböző végződéssel és ragokkal aszerint, hogy női vagy hímneműek-e – vagy esetleg semlegesek. A románban ugyanis, tudjuk, ez utóbbi is van, egyesek szerint a román az egyetlen újlatin nyelv, melyben megmaradt a semlegesnem.

Valóban létezik a főneveknél – a hím- és a nőnemen kívül – egy harmadik nyelvtani kategória, melyet a szakirodalom gyakran semlegesnemnek nevez. A főnevek egy olyan csoportjáról van szó, amelyek egyes számban hímneműekként, többes számban pedig nőneműekként viselkednek, ezért nevezik őket – talán precízebben – „kétneműek”-nek (ambigene) is. E főnevek és a latin semlegesnemű főnevek között azonban nem egyértelmű az egyezés (pl. a latin semlegesnemű főnevek egy része a románban nőnemű lett), tehát elképzelhető, hogy ez a kategória nem közvetlen folytatása a latin semlegesnemnek, hanem új belső fejlemény.

Ilyen főnevek egyébként más újlatin nyelvekben is előfordulnak, bár inkább csak kivételekként: általában „kétnemű”-eknek vagy „ingadozó nemű”-eknek (spanyol género ambiguo) hívják őket (ilyen például a spanyolban az arte ’művészet’: arte contemporáneo ’kortárs művészet’ (egyes szám, hímnem) szemben a bellas artes ’szépművészetek’ (többes szám, nőnem) formával; vagy pl. az olaszban a l’uovo ’a tojás’ (egyes szám, hímnem) de le uova ’a tojások’ (többes szám, nőnem).

Egyébként a semlegesnem éppúgy létezik bizonyos délolasz nyelvjárásokban (pl. a nápolyi nyelvben), a spanyolországi asztúriai nyelvben, sőt, még a spanyol névelőnek és névmásoknak is vannak semlegesnemű alakjai (pl. el, la, lo; él, ella, ello; este, esta, esto; ese, esa, eso stb.), tehát semmiképpen sem a román lenne az egyetlen újlatin nyelv, mely megőrizte vagy újra kifejlesztette a semleges nemet.

nyest.hu

Az eredeti adás 2019. március 4-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.