Tévhitek a román nyelvről 5.

Remélem, hallgatóim legalább annyira érdekesnek találták az államnyelvünkről szóló tévhiteket, mint én magam, de ha valaki esetleg mégsem, megnyugtatom: ma a végére érek ennek a sorozatnak. Annál is inkább, mert a mai téma már kissé „tudományosabb” lesz az eddigiekhez képest, de igyekszem a lehető legérthetőbben fogalmazni.

Egyes vélekedések szerint a román nyelv megőrizte a latin névszóragozást, tehát flektáló, viszont a többi újlatin nyelv nem.

A flektáló (azaz hajlító) nyelvek a szóalakok kisebb-nagyobb mértékű megváltoztatásával – korlátozott számú ragokkal, illetve a tő megváltoztatásával – képesek kifejezni a mondatbeli nyelvtani viszonyokat. Bizonyos mértékig minden újlatin nyelv flektáló, hiszen a szavak képesek alakváltoztatásra: elég, ha csak a nyelvtani nem és szám, illetve az igéknél a személy, szám és igeidő-igemód megkülönböztetésére gondolunk (a flexió nem csak a névszóragozást jelenti). Ugyanakkor természetesen analitikus(abb), körülíró szerkezeteket is használnak, pl. a jövő idő kifejezésére: voi cântá ’énekelni fogok’, vagy pl. a spanyol voy a cantar.

A mi magyar nyelvünk agglutináló, azaz szó szerint: „ragasztó”, értelem szerint: ragozó nyelv, mely a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. A név a latin agglutino, agglutinare igéből származik, a szintetikus nyelvek egyik típusát jelölik vele.

A román nyelv valóban megőrzött bizonyos maradványokat a latin esetragozásból, azonban a helyzet sokkal árnyaltabb. Valójában nem magukat a főneveket ragozzák, hanem a hátravetett – a főnévvel egybeolvadt – névelőt.

A félreértés fő oka lehet, hogy a határozott névelő a románban nem a főnévi szerkezet (azaz a fakultatív módon számnévvel, melléknévvel bővített főnév) előtt áll (ezért hangzik furcsán ebben az esetben a magyar névelő terminus), hanem utána, ráadásul rá is tapad a szóra (ezért inkább a végartikulus használata ajánlott: hasonló szerkezetet találunk a bolgárban, az albánban, de a skandináv nyelvekben is).

Tehát ennek ragozása őrzött meg a latinból két formát: egy alany-tárgy esetűt, valamint egy birtokos-részes esetűt. (…) valójában történetileg a főnévhez tapadó, vagy vele teljesen egybeolvadt, a latin mutató névmásból származó „utó-névelőt” „ragozzák”, s ez adja a román nyelv látszólagos „flektálóbb” jellegű névszóragozását. Ám ezek új fejlemények, nem a latin flektálás közvetlen folytatói.

Az eredeti adás 2019. március 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.