Közéleti nyelv
Ha nyelvi regiszterekről beszélünk, általában csak az irodalmi és köznyelvre (és ezek sem azonosak), valamint a tájnyelvekre és a szlengre gondolunk, holott olykor ezek maguk is rétegzettek. De van ezek mellett még egy nem kevésbé fontos, külön nyelvi rétegnek számító regiszter, a nyilvános beszéd alapjául szolgáló közéleti nyelv.
Két személy között a kommunikáció lehet olyan szélsőségesen magánjellegű, bensőséges, meghitt, csupán arra a két személyre tartozó, hogy szavait, szerkesztésmódját alig sorolhatjuk a nyelvi közlés körébe. Egy anya és 2-3 éves gyermeke közti beszélgetésben a szótározott szavakon kívül előfordulhatnak csak kettejük számára érthető „szavak”, kifejezések is. E formák a gyermeknyelvnek épp csak a peremén léteznek, nem közösségi érvényűek. Hasonló nyelvük lehet a szerelmeseknek vagy a tizenéves testvéreknek. Az ilyen nyelvváltozat mások számára csaknem érthetetlen, titkos, zsargonszerű.
Merőben más az a közlési helyzet, amelyben a közlőnek, akár beszél, akár ír, eleve többekhez, közönséghez és közösséghez kell fordulnia, mivel az ügy, amelyről szólni kíván nem magánügy, hanem közügy, s ezért szélesebb hallgatói vagy olvasói kört érint. Az ilyen kisebb-nagyobb, többségükben inkább elhangzó, mint írott szövegeknek, a nyelvi rétege, stílusrétege a közéleti nyelv. Ez kötetlenebb a sajtónyelvnél, magába foglalja a szónoki és előadói stílust, de jóval tágabb annál. A közéleti nyelv használatos a közérdekű vitákban, párbeszédekben, ha közönség előtt zajlanak, a gyűlések, összejövetelek hozzászólásaiban, felszólalásaikban éppúgy, mint az ügyfeleknek a hivatalokhoz címzett kérelmeiben, panaszaiban, javaslataiban. Itt érintkezik a hivatali nyelvvel.
A mai közéleti nyelv kevésbé hivatalos, választékos és emelkedett, mint a korábbi. Közeledett a mindennapi nyelvi érintkezéshez. Mindemellett őrzi a régebben kialakult és bevált hatáskeltő formákat. Köznapi, illetve ünnepélyes volt a közlés tárgyához, céljához, közönségéhez igazodik. Nem igaz, hogy teljesen mellőzni kell a pátoszt, vagyis a nemes hevületet, szenvedélyességet. Csupán nyelvi babona, mégpedig az elmúlt korszakban gyökerező nyelvi babona, hogy a pátosz egyenlő a nem őszinte, ripacskodó, hatásvadász beszéddel. Ez ugyanis nem pátosz, hanem csupán álpátosz.
A közéleti nyelv körébe tartozó szövegek a maguk nemében rövid szónoklatok, előadások, hivatalos közlemények, ezért megalkotásukkor ezeknek a szövegtani és stilisztikai szabályait kell követnünk. Például kerüljük az elkoptatott frázisokat, a fontoskodó üres divatszavakat, a terjengős kifejezéseket. Igyekezzünk felkelteni a közönség figyelmét, megnyerni rokonszenvét, de ne szerénykedő bevezetéssel, például „Csak azt szeretném ezügyben elmondani…”, illetve ugyancsak ne ilyen záró formulával: „Az előttem szólóval összhangban csak ennyit szerettem volna közölni.”
Az eredeti adás 2019. március 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
