„Ne »hivatalul«, hanem magyarul!”
Mindannyian tudjuk, nincs új a nap alatt. Így van ez a nyelvművelésben is, ugyanis a mai körülményes hivataloskodó megfogalmazások ellenében anyagot keresve egy 1982. ápr. 18-i cikkre bukkantam a Dunántúli Naplóban. A téma annyira aktuális, hogy mai rovatunkban teljes egészében a cikkírót, Grétsy Lászlót idézem. És ne feledjük, akkor még nem volt Google translate, hogy arra foghatnánk a magyartalanságokat.
A rádiót hallgatva, újságolvasáskor vagy tévénézés közben nem egyszer kapjuk fel a fejünket bosszankodva egy-egy hivatalosnak szánt, de valójában hivataloskodó, közhelyekkel terjengős, ködösítő kifejezésekkel telezsúfolt mondat hallatán, olvastán. A kereskedelmi vállalatvezetője például így nyilatkozik: „Az eladónak nem az a dolga, hogy könyveljen, hanem hogy értékesítési tevékenységet bonyolítson.” Bizonyára azért választotta ezt a kacifántos megoldást, mert túlságosan dísztelennek, a hivatalos stílusban nem illőnek érezte az értékesítési tevékenységet bonyolítson helyett az egyszerű értékesítsen vagy a még egyszerűbb eladjon formát.
Nagy példányszámú hetilapunkban egy vállalati igazgató válaszol egy panaszos levélre, többek között így: „… a meghibásodás elhárítását a mai napig nem tudtuk rendezni”. Úgy látszik, eszébe sem jutott a válaszadónak egy olyan egyszerű, természetes megoldás, mint „a hibát mindmáig nem tudtuk elhárítani” vagy „kijavítani” vagy „megszüntetni” stb.
Egy termosz használati utasításából való a következő mondat: „A hőtár kemény tárgyhoz ütése, leejtése a termék törését vonja maga után”. Ha egy hottentotta cég írta volna így, talán nem volna jogunk megróni érte, de hogy egy magyar gyárban adjanak ki ilyen körmönfontan megfogalmazott ismertetőt, az mégiscsak túlzás. Sokkal egyszerűbb és sokkal világosabb lett volna a szöveg, ha az idézett tizenkét szó helyett mindössze ezt írják: a hőtár törékeny!
Azt hiszem, nem szükséges tovább sorolnom a példákat, hiszen hasonlókkal mindegyikünk naponta találkozik. Mindezek egy furcsa nyelvhasználati kettősség ijesztő tünetei, számtalanszor megfigyelhetjük, hogy a magyarul szépen, ízesen vagy legalábbis elég jól tudó emberek egyszeriben nyelvet váltanak, mihelyt hivatalos minőségükben kell szólniuk vagy írniuk. Egyik közgazdasági szakemberünk például baráti társaságban alighanem ezt mondta volna: „A lakosság nagy részének nincs meg a közművesítés bevezetéséhez szükséges pénze.” A televízióban azonban ugyanerről a következőképpen nyilatkozott: „A lakosság nagy részének nem áll rendelkezésére a közművesítés bevezetéséhez szükségeltetett pénzeszköz.” Tehát nincs helyet, nem áll rendelkezésére, szükséges helyett szükségeltetett, pénz helyett pénzeszköz. A világos, természetes fogalmazású mondat helyett pedig egy mesterkélt, fontoskodó nyilatkozat.
Az persze szintén nem volna jó, ha a magánélet és a közélet, a hivatali érintkezés nyelve mindenestül egybeesne. A társalgási nyelv, a magánélet nyelve olyan bizalmas szavakat is megtűr, amelyek a hivatalos nyilatkozatokból csakugyan kirínának. A nincs pénzünk helyett a barátomnak azt is mondhatom: nincs egy vasunk sem. Ez nem hivatalos, hanem magán használatra szánt forma, de bízvást mondhatom, ha erőnek erejével arra kényszerítenének, hogy a korábban idézett és az utóbbi forma közül válasszak, akkor még a hivatalos nyilatkozatban is inkább azt mondanám: nincs egy vasunk sem, mint azt, hogy nem áll rendelkezésre a szükségeltetett pénzeszköz.
Az eredeti adás 2019. május 7-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.