A Szóköz podcast fejléce

Dögrováson van

Amikor valaki nagyon nem érzi jól magát, szokták rá mondani, hogy dögrováson van, vagy az ember saját magára is használja ezt a kifejezést, amikor cudarul érzi magát. De tudjuk-e, hogy honnan ered ez a mondás?

A szólás a régi pásztorok egy szokásából ered. A pásztor a rá bízott jószágok számát egy szögletes pálcába rótta, jobbról balra haladva. Az állat sorszáma mellett megjelölték a nemét, korát, és a tulajdonosát is.

Azokat az állatokat, amelyek elpusztultak egy vadállat támadása miatt, vagy mert betegek voltak, külön pálcába vésték. Ezt, az elhullott állatokat nyilvántartó vésett listát hívták dögrovásnak.

A dögrováslistára azok az állatok is felkerültek, melyek még nem pusztultak el ugyan, de már annyira betegek voltak, hogy felépülésükre nem volt semmi remény. Innen vették át, és használták ezt a kifejezést arra az embere, akit betegség gyötört, vagy éppen nem volt jó a közérzete.

Ne keverjük azonban ezt a szólást egy hasonló, de más értelművel, bár a sok van a rovásán is hasonló eredetű szólás. Számos népnél évszázadokon át dívott az az ősi szokás – Magyarországon egészen a 19. század végéig –, hogy a számszerű adatokat, így különösen az adósságokat, a hitelbe vásárolt árut, italt, de a beszedett adót is rováspálcikákra jegyezték fel, az előbb említett módon.

A számok bevésése után a pálcikát ketté hasították, az egyik fele annál maradt, akinek tartoztak, a másik pedig az adósánál. A behajtáskor a két pálcát összeillesztették, így ellenőrizték, hogy az adós lerótta-e a tartozását. A szólás-mondást később már nem csak a pénzadósságra használták, hanem arra is, hogy ha valakit hibáztatunk valamiért, hibájául, bűnéül rójuk fel, amit tett.

A 14. századtól szokássá vált, hogy ha a királynak nem volt elegendő jövedelme, rendkívüli adót vezetett be, amelyet – a nemesi adómentességre figyelemmel – természetesen a jobbágyokkal fizettettek meg.

Ezt a rendkívüli adót az egésztelkes jobbágyokra vetették ki, illetve tőlük szedték be. Ilyen esetben az adózók összeírásához királyi rovókat küldtek ki, aki minden portát bejártak és feljegyezték, azaz felrótták az adó alá esők nevét. Innen került át a rója az utcákat, utat kifejezés azokra, akik bejárnak minden területet, összevissza kóborolnak, illetve házról házra járnak.

Az eredeti adás 2019. május 28-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.