Pasi, muki, ipse

Téma után kutakodva jóbarátom vetette fel: foglalkoztam-e már a férfi és nő szleng megnevezéseivel. Cigány eredetű jövevényszavaink esetében már említettem a csaj, csávó, manus szavakat, de gondoltam, utánanézek a többi megnevezésnek. A marosvásárhelyi Népújságban Joó Kristóf foglalta össze a férfi szleng megnevezéseit, így ezzel kezdem, részben az említett cikket hívva segítségül.

Semmi okunk csodálkozni azon, hogy a szóhangulatilag semleges ember, illetőleg férfi szavunk újból és újból kevésnek bizonyul azok számára, akik valamely minősítő jelentéstöbbletet akarnak – nyilván a legkevésbé sem tudatos tervezgetés árán – bevinni ezekbe a szavakba. Gondoljuk el, milyen unalmas is volna, ha nem létezne egész sor ilyen „hangulatos” szinonimánk: alak, arc, fazon, fej, hapsi, ipse, krapek, mandró, manus, mókus, muki, muksó, pacák, pofa, pók, szivar, tag, ürge stb. Szó ami szó, ezek a szinonimák kevésbé magasztos vagy tiszteletteljes irányba viszik a férfit, inkább valami cinkos összekacsintás, felülemelkedő jópofizás áll mindőjük mögött.

A pasi szót szinte minden nap használjuk, de hogy miért és mióta, azt nemigen tudjuk. Az 1972-re lezárt Magyar értelmező kéziszótárban még megvolt az „eredeti” szó, ami ma már vagy archaikusnak, vagy teljességgel ismeretlennek hangzik: a pasasér. A reformkorban, vagyis a 19. század első felében felbukkant szó nem jelentett mást, mint azt, hogy utas. A francia passager, illetve a német Passagier a kifinomultabb kultúrák felé nyitó magyar köznyelvben könnyűszerrel megtalálta a helyét paszazsír, pasasír, pasasér formában. Minthogy azonban a 19. század notórius utazói igen kevés kivétellel még mindig férfiak voltak, nem kellett hosszú idő hozzá, hogy a szó megrövidüljön, így alakult ki a pasas, amiből – s innen már gyerekjáték továbbvezetni! – az erősen gyakori -i kicsinyítő képzővel el is jutunk a pasihoz.

Bizonyos vidékeken használatos a pasival nagyjából azonos értelmű muksó szó. Különös, hogy a muksó a mukiból vezethető le – tehát nemhogy rövidült volna, épp ellenkezőleg. A 20. század elején a muki gyakran használt szó volt, mindenféle negatív színezettől mentesen. De honnan lett a muki? Az Etimológiai szótár szerint tulajdonnévből keletkezett köznév. A német Nepomuk keresztnév becézett bécsi német Muki alakja került a magyarba Muki személynévként [1819], majd ez köznevesült. Hasonlóan tréfás köznevekké váltak a Maca és a Pali becézett keresztnevek, vö. maca, pali. A bizalmas társalgási nyelv szava, melynek használata visszaszorulóban van. Más elképzelések szerint a söréről világhírű csehországi Pilzentől félórányi autóútra található Nepomuk városka nevéből ered az elnevezés, a nepomukiból előbb muki lett, abból meg muksó.

S hát az ipse? Annak rövidebb a története, voltaképp nem is „történet”. A latin ipse (vagyis ’ő maga’) névmásból keletkezett, a latin alak tisztázatlan eredetű. Használata során elmagyarosodott, és sz hangzó helyett s-sel mondjuk.

Az eredeti adás 2019. szeptember 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.