25 éves szerelem
25 éve július elsején elkezdődött valami...
2000. július 1-jén indultam el a legjobb barátnőmmel előbb Budapestre, majd a Balatonhoz, hogy részt vegyek abban a táborban, ami – most visszatekintve (is) így látom – meghatározta az egész (szakmai) életemet.
1999-ben jelentkeztem a milleniumi évre meghirdetett Haza a magasban mozgalomra, melynek célja a versmondás szeretetének és művelésének minél szélesebb körű elterjesztése volt. Alapvetően nem versenyként indult, bár volt egy döntője, a mozgalomjelleg volt a fontosabb.
Utólag nem tudtuk eldönteni édesanyámmal, hogy végül is kinek volt nagyobb szerepe a nevezésemben.
Neki, aki rám szólt, hogy írjam meg a jelentkezéshez szükséges 25 versből álló listát (hiszen jönnek Magyarországra Erdélyből, innen jobb lenne feltenni a levelet), vagy nekem, aki végül is megírtam.
25 olyan verssel, amit nagyrészt már akkor, 13 és ½ évesen tudtam, vagy terveztem megtanulni. Emlékszem a szobára, ahogy ülök az íróasztalnál (piros bonanza) és írom a levelet…
A 25 vers...
1. Ady Endre: A föl-földobott kő
2. Ady Endre: Párizsban járt az ősz
3. Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
4. Áprily Lajos: Álom a vár alatt
5. Áprily Lajos: Az irisórai szarvas
6. Áprily Lajos: Halálmadár
7. Áprily Lajos: Láthatatlan írás
8. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben
9. Áprily Lajos: Tetőn
10. Arany János: Mátyás anyja
11. Arany János: A walesi bárdok
12. Arany János: V. László
13. József Attila: Mama
14. Karinthy Frigyes: Előszó
15. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (részlet – Szegény anyám csak egy dalt zongorázik)
16. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
17. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
18. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
19. Mécs László: Vadócba rózsát oltok
20. Petőfi Sándor: A nép nevében
21. Petőfi Sándor: Arany Lacinak
22. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
23. Petőfi Sándor: Szeptember végén
24. Petőfi Sándor: Jókai Mórhoz
25. Wass Albert: Üzenet haza
A Spotifyon egyébként megosztok néha versfelvételeket.
Részlet a Duna tévés interjúból, ami nem sokkal a jelentkezésem után készült.
(Adásba ment: 1999. okt. 3.)
Később kiderült (egyszer, ígérem, elmondom a teljes sztorit is!), hogy én voltam az első, aki jelentkezett, így többek között egy nyári versmondó tábort nyertem, ahova magammal vihettem a legjobb barátnőmet is.
Ide indultunk el 2000. július 1-jén. Budapesten aludtunk egy éjszakát, hiszen akkor kaptuk meg R. Takács Olgától, a(z akkori) Duna Tv akkori szerkesztőjétől a költőpénzünk, az utazási költségünk, a tábor díját.
Nagy élmény volt: két 14 éves kiskamasz első útja egyedül a „nagyvilágba” (mobiltelefon és internet nélkül!). Izgatottak voltunk és nagyon lelkesek. 
Tábor a verseknek?!
Másnap, július 2-án utaztunk a Balatonhoz, a Magyar Versmondók Egyesülete által szervezett táborba.
Úgy emlékszem, hogy egészen pontosan tudtam, hogy merre kell mennünk Csopakon az állomásról a Sport utca fele.
Emlékszem az érzésre is, az a jófajta gyomorszorító érzés, amitől mosolyra húzódik a szád, és mintha már előre tudnád, hogy nem akarod majd, hogy vége legyen. 
Lenyűgözött, s talán ezért hatott rám elementáris erővel, hogy van a verseknek, versmondásnak szentelt tábor, és hogy mennyi mindent vagyunk képesek a hangunkkal vagy akár csak a tekintetünkkel, a kisugárzásunkkal kifejezni.
Akkor már évek óta rajongtam a versekért, versmondásért, több tucatnyi verset tudtam, szóval teljesen az én világom volt. Volt rengeteg bizalomfejlesztő, csapatépítő gyakorlat és játék, tanultuk használni a testünket, a nonverbális kommunikációt (még ha ott, emlékeim szerint, nem is így hívták).
🗣️ És hát a beszédtechnika!
Amivel nyilvánvalóan akkor találkoztam először élőben, bár például Montágh Imre nevét már ismertem.
Nem hiszek a szerelemben első látásra – és tulajdonképpen ez sem az volt, mert nagyon utáltuk, hogy minden reggel korán kis tornával és hangbemelegítéssel kezdődött a nap.
De az utolsó reggelen, amikor ez program szerint elmaradt, mi magunk tartottuk meg magunknak.
🫁 Akkor hallottam a „hasi légzésről” és egy hét alatt meg is tanultam, azóta is rutin. Akkor hallottam az elöl és hátul beszélésről, ami ugyan nem mindig ment csuklóból, de a lényegét megértettem. Akkor tanultam meg, hogy a nyelvtörőknél nem a gyorsaság számít, hanem a tisztaság, és hogy az artikuláció magas szintű művelése mennyit hozzáad a beszédünkhöz.
Magyarul: akkor tanultam meg MINDENT, ami ma a munkám alapja. Hosszú és kanyargós volt az út, de végül is csak itt kötöttem ki.
Hiába, ilyen a szerelem! 💚