Ehhez, efféle, efelől

Vannak olyan kérdései nyelvhelyességünknek, helyeírásunknak, amelyekről ne lehet eleget beszélni. Egyik kedves hallgatónk olyan témára kérdezett rá, amelyről részben beszéltünk már korábban, úgyhogy most felelevenítem.

Sokaknak okoz gondot a kettős hangzós szavak leírása, annál is inkább, mivel ez sok esetben nem egyezik a kiejtéssel: néha egy betűvel írunk valamit, amit kettővel ejtünk, vagy fordítva, hosszan, kettővel írjuk, de röviden ejtjük. A hallgató az ehhez/ahhoz, efféle/afféle, efelől/afelől szavak írásmódjára, illetve ennek mikéntjére kérdezett rá.

Az ehhez/ahhoz szavaink egy tágabb csoportba tartoznak bele, az ez/az mutatónévmásokhoz kapcsolódó ragokkal képzett szavaink sorába. Az ezzel, azzal forma ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik, mint a kézzel, házzal, s persze a képpel, pappal, a késsel, hússal, és minden mássalhangzóra végződő szónak minden -val/vel ragos alakja.

De ha ilyen világos a szabály, amely ezzel, azzal alakot eredményez, akkor hogyan keletkezett az evvel, avval? Nos: egy másik, de semmivel sem kevésbé érvényes szabály alapján. Az eddig emlegetett formákban, mint láttuk, a toldalék természete érvényesült: hogy kezdő mássalhangzója azonossá válik a tővégivel. Ám gondoljunk ilyen formákra: ebben, abban, ettől, attól, ehhez, ahhoz, ennél, annál. Mire utalnak ezek? Egy olyan szabályszerűségre, hogy e két névmásunk tővégi z-je teljesen hasonul a hozzá kapcsolódó toldalék kezdő mássalhangzójához, és így a szóalakban annak hosszú változata jelenik meg. Az ehhez/ahhoz szavainkat tehát azért írjuk két h-val, mivel az ez/az z-je hasonul a toldalék h-jához.

A dupla mássalhangzós szavak között külön fejezetet érdemel az afelé, efelé, afféle, efféle szócsoport, melyre szintén rákérdezett a hallgató. Az első esetben ugyanis, az afelé, efelé, afelől, efelől alakokat egy f-el írjuk, míg az afféle, efféle két f-fel írandó. Bármennyire bonyolultnak is tűnik, nem olyan nehéz megjegyezni. Az afelől, efelől szavak irányt jelölnek, egy távolabbi vagy közelebbi tárgy, személy, hely felé irányuló mozgásra vonatkoznak – talán ezért írjuk őket egy f-fel. Az afféle, efféle jelentése olyanfajta, ilyenfajta (szerkezete: az+féle, ez+féle, az f hasonul).

S hogy miről könnyű megjegyezni melyik egy f s melyik kettő, ha a szabály nem megy? Hát, ahol az f-et az é követi, ott kettővel írják, ahol e, ott eggyel…

Az eredeti adás 2019. október 21-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.