Népi gyógynövények
Hol az évszaknak megfelelően* hűvös, hol meglepően meleg van – legjobb táptalaj a bacilusoknak, legmegfelelőbb alkalom a hűlésre… Ha komoly a baj, persze gyógyszert kell szednünk, de ha csak egy kis megfázásról van szó, vagy kiegészítésképpen jó szolgálatot tesznek rég bevált gyógynövények. Az Anyanyelvápolók Szövetségének honlapján dr. Orosz Tamás írt népi gyógynövényneveinkről.
A gyógynövényekkel való gyógyítás évszázadokon át a betegségek kezelésének legelterjedtebb módja volt. A szintetikus vegyületek megjelenésével csökkent ugyan a jelentőségük, de ma is számos orvosságban fellelhetők: a növényekből kivont vegyületek tabletták, oldatok, krémek alkotórészei.
A növényismeret tudománya a népi gyógyászatból nőtte ki magát, ezért a növénynevek eredetének vizsgálatakor gyakran találkozhatunk a lakosság által kitalált nevekkel, melyek jellemzően a növény valamilyen tulajdonságára, eredetére, hatására utalnak. Lássunk néhány érdekes példát!
gyimbor, gyöngybuckó (Viscum album – fehér fagyöngy)
A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ változata. A gyöngy a termés formájára utal, a buckó szintén csomót, kidudorodást jelent. A névadás alapja, hogy a fagyöngy más fákon élősködik, azokon kidudorodást hoz létre, a termése pedig gyöngyre hasonlít. Hivatalos gyógynövény, teáját magas vérnyomás csökkentésére fogyasztják.
szigoráll (Veronica officinalis – orvosi veronika)
Az elnevezés Diószegi Sámuel alkotása. Arra utal, hogy a növény levelekkel sűrűn borított szára a földhöz közel van, csak a virágzó hajtás emelkedik fel, azaz szigorúan áll. A növényt légúti panaszok kezelésére és bőrgyulladásokra használják.
pákásznadár (Symphytum officinale – fekete nadálytő)
A nadár utótag népetimológiával jött létre (nadály > nadár > madár). A pákász a szláv páka ’forrasztásra használt eszköz’ főnévből keletkezett. A növény levelét és gyökerét csonttörések forrasztására, zúzódások kezelésére használták.
krisztustenyere (Ricinus communis – ricinus)
A krisztustenyere (istentenyere, Krisztus-pálma) a latin Palma Christi ’Krisztus tenyere’ tükörfordítása, Melius Juhász Péter alkotása. Onnan eredeztethető, hogy a növény levelein öt nagyobb, ujjra emlékeztető karéj látható. A gyógynövény magjából sajtolt olaj hashajtó hatású.
csetenyefa (Picea abies – közönséges lucfenyő)
A csetenyefa elnevezés a román cétină ’fenyőág, fenyővessző’ vagy cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szavakból ered. Ez utóbbit vehettük át csetenyés alakban, amiből az -s elvonásával jött létre a csetenye. A fenyő illóolaját légúti és reumatikus panaszok kezelésére használják.
*Az eredeti adás 2019. november 12-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.