Veleje vagy velője?

Amint már több ízben említettem, a helyesírás viszonylag egzakt dolog, hiszen ott van rá a szabályzat, a nyelvhelyesség sokkal megfoghatatlanabb, bár vannak helyénvaló és nem helyénvaló megfogalmazások, nem tudjuk olyan pontosan körülírni. Nyelvhelyességi kérdéseink viszont nagyon sokszor abból erednek, hogy nem ismerjük eléggé nyelvünket,  nem tudjuk például azonos vagy hasonló alakú szavainknak különböző jelentését, használatának módját.

Ilyen kérdéssel találkozott az anyanyelvcsavar.blog.hu szerzőjeként Grétsy László is. Egy ismerőse fogalmazott így: nyelvünk nem elég szabatos, nem elég egzakt, mert íme, itt van daru szavunk, amelynek a többes számát kétféleképpen is használjuk: hol daruk-at, hol darvak-at. mondunk. Hát hol itt a rend, a pontos szabály? A kérdésre egy-két mondattal lehet válaszolni. Igenis, van rend, mivel a darvak változat csakis a hosszú nyakú és lábú, jellegzetes madarat jelentő daru szó többes számaként fordul elő, az ’emelőgép’ jelentésű daru többes számú formája csak ez lehet: daruk.

Szavainkat általában szóalkotással hozzuk létre. A szóalkotásnak több módja van: szóösszetétel, szóképzés, szóelvonás, mozaikszó-alkotás stb. Figyelemre méltó szóalkotásmód a szóhasadás, amelynek az a lényege, hogy egy szó hangalakjában és jelentésében egyaránt kettéoszlik, kettéhasad, osztódással szaporodik, sejt módjára. Az egykori török kïlavuz-ból így jött létre nyelvünkben a kalauz és a kalóz, továbbá így fejlődött ki egymás mellett a dulakodik és a tülekedik, a lombos és a lompos, a perem és a prém, a magános és a magányos, a nedv és a nedű és még sok száz szópár. Mint minden szóalkotásmód, ez is értéke, nyeresége nyelvünknek. Nos, ugyanilyen értéke, ugyanilyen nyeresége az a sajátsága is, hogy nem csupán a szavak alapalakjában, szótári alakjában fejleszt ki ilyen kettősségeket, hanem egy régióval lejjebb, a szóalakok tartományában, vagyis a szavak toldalékos, raggal vagy jellel ellátott alakjában is. Ez tehát nem szóhasadás, hanem annak kistestvére, amelyet leginkább szóalakhasadásnak nevezhetünk. Ilyen volt a daruk – darvak kettősség, amely, ugyebár csak többes számban jelentkezik. És több ilyen talán nincs? Ugyan, kérem! Anya – mármint anya szó – csak egy van. Ám anyja a gyermeknek van, a csavarnak viszont anyája. Hasonló a borjú esete is. A tehénnek borja van, a gazdának ellenben borjúja. Közismert példa az éber melléknév. Ez csak egy szó, de határozóragos alakjában kettéhasad, mert nem mindegy, hogy egyszerűen ébren vagyunk, vagy éberen figyelünk. Másképp hangzik az elmarad ige befejezett melléknévi igeneve az elmaradt bér és az elmaradott ország szókapcsolatban. Első – ez egy szó. De megkettőződik, ha azt mondom: „ma december elseje van”, illetve „Zsolt az osztály elsője”. A felelős szó többes száma, ha főnév, felelősök, ha melléknév, felelősek. Az anyának fia van, a kislánynak fiúja. Gyors – ez egy szó. De nem mindegy, hogy gyorson – azaz gyorsvonaton – vagy gyorsan kell valahova eljutnom. Jel – ez is egy szó. De itt sem mindegy, hogy valaki jelet rajzol valahová, vagy jelt ad valakinek.

Végezetül – sok egyéb példát mellőzve – a háziasszony azt kérdezi a hentestől: „Van-e velője?” Én viszont abban bízom, hogy hallgatóim megértették, mi is a szóalakhasadásról szóló kis eszmefuttatásom lényege, azaz veleje.

Az eredeti adás 2019. december 19-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.