Erdélyi helynevek

Jónéhány évvel ezelőtt jelent meg Murádin László A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között című kötete. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem egykori, ma már nyugdíjas* oktatója korábbi írásaiból állította össze ezt az érdekes, izgalmas olvasmányt, mely erdélyi települések, városok, hegyek, völgyek nevét, ezek keletkezését, jelentését magyarázza. Lássunk belőle néhányat.

Legyen az első maga az Erdély. E név már a XII. század közepétől kimutatható az akkori Erdeuelu alakban. Összetett szó: az első rész, az erdő, az ered ige –ő képzővel alkotott igeneve, a későbbi melléknév, illetve főnév. Az elü ősi finnugor örökség, köznév; de ma már csak néhány földrajzi névben él; jelentése: valamin túl fekvő terület. Az összetett szó jelentése tehát: erdőn túl fekvő rész, azaz az Alföld felől érkező utas számára a Bihari-havasokon túl fekvő terület, később az egész területrész a Kárpátok keleti és déli karéjáig. Ennek a jelentésnek felel meg a latin Transsilvania, azaz: erdőn túli terület.

Nem ilyen egyszerű Kolozsvár nevének, a név eredetének magyarázata. A kincses város nevének első előfordulásai szintén XII., illetve XIII. századiak: a főnévi forma Kulusuar, 1257-ből. A szó első felének eredetét régebben a latin clausura (zárt hely) szóval hozták kapcsolatba. Eszerint a magyar Kolozs, ill. a román Cluj meg a német Klause (Klausenburg) e szóból származik, s ’dombokkal körülvett zárt terület’-et jelent. E magyarázatnak hangtörténeti és történeti okok is ellentmondanak. Ma már bizonyosra vehető – írja Murádin László –, hogy a Kolozs személynév eredetű, ahogy az Kolozsvár környékén pl. Dés, Torda, Bács is, a hely tulajdonosának nevéből. Ez a Kolozs pedig az Árpád-kori Miklus (a mai Miklós)-ból való rövidítés; olyan, mint a Jakobusból a Kabos, az Adamusból a Domos, a Tóbiásból a Biás.

Csodálatosan üde völgyben, a festői Székelykő lábánál fekszik Torockó, egykori szász település, jellegzetesen többszintes házaival. A nép felfogásában a név a falu ősi foglalkozásához, a vasművességhez kapcsolódik: a nyelvjárási tarack vassalakot jelent. Kedves ez a népetimológiás magyarázat (ilyennel másutt is találkozni, pl. Izsákodból Zsákod, Üvérvölgyből Vérvölgy), csak hát nem felel meg a valóságnak. Torockó a falun átfolyó patakról kapta a nevét; ez szász eredetű, a szászba pedig a szláv nyelvből került, a szláv nyelvi ’zúg, harsog’ igéből.

Ismerjük a Hencidától Boncidáig (vigalom, vígság, lakodalom) szólást, de talán kevesen tudják, hogy mindkét név létező falu, az előbbi a magyarországi Hajdu-Bihar megyében, az utóbbi, Bonchida pedig itt nem messze Kolozsvártól. Murádin László érdekes és hihető magyarázatot fűz a szólás keletkezéséhez. Bonchida szomszédságában, Szék falu (egykori város) határában található egy Henc nevű helynév, ahol egy épület állott, melyben az öregek emlékezete szerint nagy lakodalmakat tartottak. „S ha tejjel-mézzel, bőséges étellel-itallal folyó dínom-dánom volt, akkor a széki Henctől tréfásan, a rím kedvéért Hencidától Bonchidáig folyt a bor.”

*Az eredeti adás 2019. december 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban. Mudárin László elhunyt 2022. február 9-én.