Jottányit sem

Hallgatóim közül talán sokan találkoznak olyan szólásokkal, amelyekben egy-egy szónak nem tudják az eredetét, bár a szólás értelmével tisztában vannak. Tudják például, hogy mi az a jotta a jottányit sem kifejezésben?

Egyfajta pénz, esetleg valamilyen mértékegység? Mit nem enged, aki egy jottányit sem enged – tette fel a kérdést Deme László is, és meg is adta rá a választ!

Jotta szavunk valójában van is meg nincs is. Ott áll címszóként az értelmező szótárakban meg az idegen szavak szótárában; de csak ragos alakban használatos: „egy jottát nem enged”; még gyakrabban -nyi képzővel: „egy jottányit sem”. Jelentése helyett efféle körülírásokat találunk: „annyira ragaszkodik álláspontjához, hogy a legcsekélyebb engedményre sem hajlandó”; vagy általánosabban: „egy cseppet sem, semmit sem”. Magyar–idegen nyelvű szótáraink címszónak is a jottányi alakot veszik.

Történeti-etimológiai szótárunkból kiderül: sem pénz, sem mérték nem volt a jotta; hanem az i betű görög nevének, az iótá-nak latinosított formája. A korai kereszténységnek hitbeli alapkérdése volt, hogy Krisztus egylényegű-e az Atyával, azaz: „homouzion”, vagy csak hasonló lényegű, tehát: „homoiuzion”. A jotta tehát vízválasztó volt.

Az i ma is az, például ebben a különbség-nem-tételben: helység és helyiség. Az első: településforma, falu vagy város. A második: épületrész, azaz szoba, konyha, kamra, iroda satöbbi. Szóban, írásban elég gyakori a felcserélésük; s idestova az igényesség, a nyelvi műveltség próbakövének számít; pedig a szövegösszefüggésből általában kiderül, hogy melyik tolakodott a másik helyébe.

Nem ilyen egyszerű néhány más i-vel és i nélkül hangzó szópár dolga.

Amikor az állatok egy csoportját megszelídítettük, házivá tettük, akkor háziasítottuk őket. Ám ne essünk át a túlsó oldalra. Az egri borosgazdák ne dicsekedjenek azzal, hogy bikavérré a legjobb vörösboraikat háziasították. Mert az nem házi lett ezáltal, hanem házas: egylényegű, homouzin. Ami történt vele, az házasítás. Aminthogy udvarom egy részét kertesítem, ha kertté alakítom; de a szántóföldi vagy a szobai növényt csak kertiesíthetem, mert nem kertté lesz, hanem kertivé.

Egy jottányit se engedjünk hát el ott, ahol az kell. De ne is toldjunk oda, ahol semmi keresnivalója sincs!

Az eredeti adás 2019. december 30-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.