Városok említőnevei
Anyanyelvi csapatversenyek résztvevői tudják: kedvenc kérdésköröm az említőnevek. Az epitheton ornans görög-latin eredetű kifejezés, jelentése díszítő jelző. Az antik eposzok fontos stíluseszköze, általában a szereplőkhöz kapcsolták az állandósult jelzőket (pl. bajnok Akhilleusz, istenfélő Aeneas), de szoktuk Széchenyit is emlegetni a legnagyobb magyarként, vagy Deák Ferencet a haza bölcseként, esetleg Nagy Ferót a nemzet csótányaként.
Ma azonban nem személyek, hanem néhány város említőnevével foglalkozom. Kezdjük talán egyik legismertebb magyarországi várossal, a kálvinista Rómával, avagy más néven a cívisvárossal (egybeírva!). Bizonyára mindannyian kitalálták, hogy Debrecenről van szó. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai. A 16. század közepén már a teljes lakosság protestáns, így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. Bár az alföldi mezővárosok közül számos nagyobb településen volt használatos a cívis kifejezés, így például Hódmezővásárhely, Nagykőrös és Kecskemét lakóira is használták ezt, mára egy egyértelműen Debrecenben „beceneve”.
Talán azt is mindenki tudja, hogy a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város cím Sopront illeti. A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz akar-e tartozni. Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg, Sopron magyarpárti többsége bizonyult döntőnek, innen a megnevezés.
Az már komolyabb fejtörést igényelhet, hogy melyik a legbátrabb város (Civitas fortissima), vagy a Bodrog-parti Athén. A balassagyarmati felkelés avagy a csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között. A felkelés emlékére 2005 óta hivatalosan is Balassagyarmat a legbátrabb város. A sárospataki református kollégium 1531-es alapítástól kezdve ez a város a magyar oktatás egyik fellegvára volt, így érthető, hogy a festői fekvésén túl is miért nevezik a várost Bodrog-parti Athénnek.
Ha áttérünk hazai tájainkra, ilyen sok magyarázni valót nem találunk. Nyilvánvaló, hogy Székelyudvarhely Udvarhelyszék központjaként, egyszersmind az egyik legjelentősebb székely városként kaphatta a székely anyaváros nevet. Kézdivásárhelyt leggyakrabban a céhes városként emlegetik, mivel itt a mesteremberek már a 16. század második felétől céhszervezteket kezdtek létrehozni. Orbán Balázs pedig Háromszék Párizsának hívta.
Erdélyből talán Kolozsvár, a Partiumból pedig Nagyvárad neve lehet a legismertebb. A kincses város életében az önálló Erdélyi Fejedelemség kora egyben Kolozsvár fellendülését is jelentette – úgy tartják, ebből az időszakból származik a Kincses Kolozsvár megnevezés. Nagyváradot ma Körös parti Párizsként emlegetjük, ami azonban eufemizmus: Ady Endre Pece parti Párizsnak hívta. Bár ebbe a megnevezésbe azért jelentős kritika szorult, az azért kétségtelen, hogy a 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt.
Számos romániai városnak azonban a szükség adott említőnevet. A két világháború között, majd a kommunizmus éveiben a hatalom a hivatalos román megnevezést követelte a magyar lapokban is, így a kényszerűség megszülte a Szamos parti város (Szatmárnémeti), a Maros parti város (Marosvásárhely), a Cenk alatti város (Brassó), a Zazar parti város (Nagybánya) elnevezéseket, valamint Temesvár a Bánság fővárosaként való emlegetését.
Az eredeti adás 2020. január 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.