Nem tudom, ha…

Kétnyelvű környezetben természetes, hogy egyik nyelv hat a másikra, és általában a többségi van erőteljesebb befolyással a kisebbségire. Ez a román–magyar nyelv esetben sincsen másként, és noha erre is érvényes, hogy nem helyes – nem helyes, hanem helyénvaló – nem helyénvaló formákról beszélünk, ha igényesebben szeretnénk lenni, nem árt odafigyelni a nem magyaros szóhasználatra, mondatszerkezetre.

Van két, nagyon gyakran használt szerkezet, amelyek a magyar nyelv rendszerében igencsak nehezen beilleszthetők, és sokunknak sérti is a fülét, még ha nem is tudjuk pontosan, miért. Gondoljunk például a nem tudom, ha eljön… vagy természetesen, hogy itt lesz… megfogalmazásokra. A nem tudom, ha a nu ştiu, dacă, a természetesen, hogy pedig a bineînţeles, că tükörfordítása, holott ezekre a szerkezetekre van magyar megfelelő: pl. nem tudom, hogy eljön-e.

Persze, ebben az esetben sem mondhatjuk, hogy irtsuk ki a nem egészen magyaros formát, hiszen, bár a mi, erdélyi magyarok esetében jó eséllyel valóban a román nyelv hatásáról van szó, maga a jelenség az univerzális nyelvtan által megengedett, tehát más nyelvekben is felfedezhető. Mindazonáltal ajánlott a magyar nyelvben otthonosabban hangzó formákat előnyben részesíteni, főként, ha kiemelt helyzetben, nagyobb nyilvánosság előtt beszélünk. A nem tudom, ha típusú szerkezetben a ha kötőszót hogy-gyal érdemes helyettesíteni, és a kérdést az e kérdőszócskával átfogalmazni: nem tudom, hogy ez jó lesz-e; megkérdeztem, hogy hallott-e róla valamit. A természetesen, hogy szerkezeteknek kétféle feloldása is lehet, attól függően, hogy mit szeretnénk jobban kihangsúlyozni: természetesen itt lesz vagy természetes, hogy itt lesz. Ugyanez érvényes a valószínűleg, biztosan, kétségtelenül, feltehetőleg, remélhetőleg stb. szavak esetében is.

Az eredeti adás 2017. okt. 12-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.