Édinyelv 1.

Az utóbbi évek-évtizedek egyik legfeltűnőbb nyelvi jelensége a gügyögő nyelvhasználat, az úgynevezett édinyelv elterjedése. Bár valószínűleg keveseket nem ráz ki a hideg a pari, ubi, köszcsi hallatán, a jelenség alapvetően nem újkeletű és teljesen szabályos szóképzésen alapul.

A magyar köznyelvben elsősorban a pesti nyelv hatására (amelyre a századfordulón főleg a német és a zsidó nyelv hatott) terjedt el az ilyen képzésű szavak egy csoportja. Gondoljunk csak a mozira (a mozgóképszínház helyett), a csokira, sőt például a mai aranyos jelentésű cuki szavunk is használatos volt, a cukrászda rövidítéseként. De tegye ki-ki szívére a kezét: ki az, aki sosem használta a cigi, süni, nyuszi, öcsi, hiszti szavakat, nem nevezte tancinak a tanító nénit, nem készült töriből, törciből történelem helyett – vagy sosem kérdezte ahelyett, hogy világos? azt, hogy vili? Mi akkor tehát a gond?

Mint az élet sok terültén: az, ha túlzásba visszük, főleg felnőtt korban. Ezt a fajta nyelvhasználatot nem véletlenül nevezik gügyögő vagy édinyelvnek, hiszen az -i, -csi, -ci toldalékokkal képzett szavakkal jellemzően a gyerekek és fiatalok nyelvében találkozhatunk. A nyelvészek által játszi szóképzésnek nevezett szóalkotásmódra talán többen gyermekkorukból is emlékezhetnek: mára teljesen értetlenül állok az előtt a tény előtt, hogy 6-10 éves korunkban a húgommal képzeletbeli barink (azaz barátnőnk) volt, és azt játszottuk, hogy két kirkis – azaz királykisasszony vagyunk. Egészen bizonyos, hogy anyanyelvérzékünkből fakadt ez a fajta szóalkotás, hiszen sem a szüleinktől nem hallhattuk ezeket a rövidítéseket, sem olyan amerikai tucatfilmeket nem néztünk tömegével, amelyekből ezt eleshettük volna.

Az édinyelv folyamatos használatának a legnagyobb veszélye (erre Bagdy Emőke pszichológus is nem egyszer hívta fel a figyelmet) a személyes és társadalmi infantilizálódás – és még ha valójában nem is volnánk gyerekesen éretlenek, hitelességünket, komolyan vehetőségünket jelentősen befolyásoljhatja nyelvhasználatunk.

Az eredeti adás 2017. okt. 30-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.